A kolozsvári Szent Mihály-templom eddig állvánnyal körülvett tornya tetején a kereszt immár újra láthatóvá vált, lassan lekerülnek a felújított toronysisak körül is a védőhálók és állványok. A torony külsejének nagy részén és belsejében még hónapokig folynak az elengedhetetlen munkálatok, de a templom belseje lassan-lassan tisztul.
Fotó: Laczkó Vass Róbert
Már benn vannak a padok, a szenteltvíztartók, a stallumok, a szószék — a fa gyönyörűen letisztítva, megújult fényben ragyog. Most éppen a főoltár tisztítása folyik, és a sekrestye bútorzatáé, a gyóntatószékeké. Az orgona sípjai is lassan a helyükre kerülnek, a hangszer hangolása zajlik.
Rengeteg apró simítás szükséges még, és szerencsére a szakemberek mellett vannak önkéntesek, olyan kolozsváriak, akik egy kis szakértelemmel, tenni vágyással a különböző munkálatoknál, a takarításnál segédkeznek, hogy lassan, de biztosan a célegyenesbe kerüljenek a belső munkálatok, annyira, hogy ismét liturgikusan is birtokba vehessük, belakhassuk a templomot. László Attila főesperes-plébános megerősítette: mindaz, amit remélünk, most már valóság lesz, és ha Szent Mihály napján, de még Krisztus király ünnepén sem sikerült, karácsony éjjelén valóság lesz: a felújított templomban lesz az éjféli, este tíz órakor kezdődő szentmise.
Itt-ott még feltárási munkálatok is folynak, mert mind az egyik mellékoltár helyén, mind a Sleynig-kápolnában olyan eddig fel nem tárt, nem sejtett leletekre leltek a régészek, amelyeket alaposan megvizsgálva az utókor számára láthatóvá kell tenni. Ám a szentély megújított formában készen áll a szentmise bemutatására: a lépcsők a padokhoz közelebb kerültek, ezáltal az oltár, ambó is, ezek pedig a szociális testvérek egykori anyaházának kápolnájából 70 év rejtőzködés után kerültek ismét liturgikus térbe, liturgikus használatra.
Az az oltár, amely ezen évtizedek alatt a Szent Mihály-templomban hátul, a mellékkápolnában, használaton kívül, de még Márton Áron keze nyomát viselte, hiszen ő szentelte és ő maga is mutatott be szentmisét rajta, mondhatjuk, hogy immár még egyszer hazaérkezett. Általa ismét, újra egy kicsit hazaköltözött Márton Áron is a számára oly kedves, püspökké szentelése helyszínéül választott templomba.
Az utolsó simítások gőzerővel zajlanak, ami tehát lehetővé teszi a liturgikus hazaérkezést, de korántsem jelenti a munkálatok végét: további részleteknek kell helyükre kerülniük, feltárások és a megújulás még hátralevő része folytatódik. Így a birtokba vétel egyelőre részleges: sikerül ünnepelni a közösségnek, sikerül belépni, imával betölteni újra a szent teret.
A továbbiakban várhatóan csak vasárnap szentmisére lehet majd a Szent Mihály-templomba lépni, hétköznapokon a liturgikus közösség otthona továbbra is a piarista templom lesz.
