Adventi készülődésünk törekvés a mindennapok eseményeinek tudatos Istenhez igazítására, a lélek tisztogatására. Ebben segítségünkre vannak a róráték, a szentmisék, amelyeket a papok a hívekkel együtt mutatnak be. A papok, lelkipásztorok ezen szentmisék alatt is, de az év többi ilyen alkalmain is tanácsaikkal, szentbeszédeikkel igyekeznek az Urat tolmácsolni, az ő útmutatásait, irányításait a híveknek továbbítani a Szentlélek segítségével. De vajon ők mikor töltődnek, hogy továbbra is Istent és másokat szolgáljanak? Nekik is vannak mélyebb készülődési lehetőségeik, úgynevezett lelki napjaik, rekollekciós szentmiséik, amikor találkoznak, megosztják tapasztalataikat, gondjaikat, bajaikat, de nem utolsó sorban mindazt, amikor felismerték a bennük vagy másokban működő Isten arcát.
Advent harmadik hetének szerdáján a kolozs-dobokai főesperesi kerület szép számban összegyűlt papsága örömmel és reménységgel kezdte a lelki napot az ezt megnyitó szentmisével, a Szentháromság különös pártfogását élvezve, a piarista templomban.
A főcelebráns, Pantea Tibor ferences paptestvér a bűnbánati részben kérte a jelenlevőket, híveket és papokat egyaránt, hogy alázattal nyitogassák és tisztítsák meg szíveiket, lelküket. Az olvasmányok sajátos adventi hangvételükkel és tartalmukkal az Úrhoz való visszatérésre, megtérésre szólítottak fel. Az evangéliumban Keresztelő János küldötteken keresztül tapasztalja meg Jézus csodatevő gyógyító tevékenységeit, melyekkel választ kap a ,,Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?” (Lk7, 19) kérdésére. A hitet, Isten bennünk való működését tettek igazolják úgy ember, mint Isten előtt. A küldöttek meggyőződnek Jézus működésén keresztül az ő hitelességéről.
A szentbeszédben Holló László teológiai paptanár az egyházi év kezdetén levő advent lehetőségeiről beszélt, amelyek változást, javulást kívánnak a kereszténységét komolyan megélőktől. A változáshoz újabb és újabb megtérésre van szükség és lehetőség. A megtéréshez bűneink őszinte megbánása és elhagyása, valamint az Istenez való visszafordulás üdvöt előkészítő útján juthatunk. Ilyenkor új erőre kapunk Isten kegyelméből és újra lelkesen cselekedni tudunk. A szeretetet gyakorló és nem véletlenül, megszokásból vagy érdekből kereszténységét élő ember hagyja, hogy általa, rajta keresztül Isten kegyelmi hatása életre keljen. Ilyenkor megnyílik a szív Isten irányításaira. Ha kellő alázat is társul hozzá, akkor abból igazán szép dolog rajzolódik ki.
A szentmise befejező részében László Attila főesperes-plébános megköszönte a paptestvérek jelenétét, a padban levő hívek imáit, melyekkel segítik és kísérik papjaikat, valamint a szentmisében való együttimádkozást.
A legszentebb áldozat bemutatása után a paptestvérek a Szent Mihály-plébánia hittantermében folytatták lelki napjukat, közös építő együttlétüket, hogy Isten gazdagságából, kegyelmi adományaiból személyreszabottan tovább meríthessenek.
Bíró Jolán-Ilona
