OLVASMÁNY Szofoniás próféta könyvéből
Dalolj, Sion leánya, zengj éneket, Izrael! Örülj és ujjongj egész szívedből Jeruzsálem leánya!
Elvette az Úr ítéletedet, elűzte ellenségedet, Izrael királya, az Úr közöttetek van, ne félj többé semmi rossztól!
Azon a napon így szólnak majd Jeruzsálemben: „Ne félj, Sion! Ne lankadjon kezed!” Veled van az Úr, a te Istened, az erős Szabadító! Örül majd neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével; örül majd neked ujjongó örömmel, úgy, mintha ünnepet ülne.
Szof 3,14-18a
SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből
Testvéreim! Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. Emberszerető jóságotokat ismerje meg mindenki! Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmiért, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket hálaadással az Úr elé. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.
Fil 4,4-7
EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Amikor Keresztelő János bűnbánatot hirdetett, a nép megkérdezte: „Mit tegyünk?”
„Akinek két ruhája van – válaszolta –, az egyiket ossza meg azzal, akinek egy sincs. S akinek van ennivalója, ugyanígy tegyen.”
Jöttek a vámosok is, hogy megkeresztelje őket, s így szóltak hozzá: „Mester, mit tegyünk?”
Ezt felelte nekik: „Ne követeljetek többet, mint amennyi meg van szabva.”
Megkérdezték őt a katonák is: „Hát mi mit tegyünk?”
Nekik így felelt: „Ne zsarnokoskodjatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal.”
A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Ezért János így szólt hozzájuk: „Én csak vízzel keresztellek titeket. De eljön majd, aki hatalmasabb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel fog titeket megkeresztelni. Szórólapátját már a kezében tartja, hogy megtisztítsa szérűjét: a búzát csűrébe gyűjtse, a pelyvát meg olthatatlan tűzben elégesse.”
És még sok mással is buzdította a népet. Így hirdette nekik az üdvösséget.
Lk 3,10-18
Advent harmadik vasárnapját hagyományosan az öröm vasárnapjának nevezik. Az első két olvasmány bőségesen szól erről a tiszta örömről, az ujjongásról, a felszabadult táncról, énekről. Olyan, mintha egy érzést ünnepelnénk, egy hullámzó, múló hangulatot, amelynek nincs mindenki számára egyértelmű alapja. Mást jelent egy futballmeccsen a gól a szurkoló csapatnak, és mást azoknak, akik ebben saját veszteségük lehetőségét látják. Mintha az öröm forrását nem lehetne a lélek rezdülésein kívül, a valóságban keresni.
Az érzéseink mégis rendelkeznek egyfajta rendszerrel, és ezt több gondolkodó is megpróbálta leírni, elemezni. A holland filozófus, B. Spinoza a saját művében majdhogynem matematikai pontossággal igyekezett fölvázolni az emberi érzések rendjét. Ő abból indul ki, hogy minden létezőnek, az embernek is alapvető törekvése az öröm. Ez azzal magyarázható, hogy az élőlények, főleg az ember életébe bele van kódolva az alapvető lendület, erő önmaga kiteljesítésére, saját lehetőségeinek megvalósítására. Minden csecsemő nagyon gyorsan fejlődik, örvend annak, hogy érzékszerveit használhatja, hogy mozoghat, hogy élete napról napra egyre több területre terjed ki, hogy létének minden szakaszában újabb és újabb horizontok tárulnak fel előtte. Ezt a fejlődést, növekedést állandóan az öröm érzése kíséri. Ez a jele annak, hogy a kisgyerek élete jó irányba halad, hogy fejlődését nem akadályozza semmi. Az öröm tehát annak a kiteljesedésnek a jele és kísérő érzése, amely adva van minden élőlény esetében. Az állatok is örvendenek annak, ha létük kiteljesedik, csak ez az öröm nem válik tudatossá esetükben. A növény is követi saját kibontakozásának programját, de az ő világukban nem tudhatjuk, hogy ezt a folyamatot kísérik-e valamilyen érzések. Az öröm alapja tehát a lét növekedése, az új világok föltárulkozása, az értelemnek és a szabadságnak az egyre magasabb szintekre való emelkedése.
Természetesen az öröm ellentéteként minden létező esetében megjelenik a szomorúság is. Amennyiben ennek a lendületnek valami az útjába áll, ha az előrehaladás megtorpan, ezt a folyamatot a szomorúság kíséri. Ez az oka és alapja az örömmel ellentétes érzésnek. Az öröm esetén az ember tevékenyen, aktívan alakítja saját életét, a szomorúságban ez a tevékeny részvét kizáródik, felfüggesztődik. Ez esetben az ember csupán elszenvedi a külső hatásokat, de nincs hatalmában módosítani azokat.
Az öröm és szomorúság ellentétpárjából Spinoza játszva vezeti le az érzések egész sorát. A szeretet pl. az örömöt jelenti, amelynek külső oka jelen van az ember életében, a gyűlölet a szomorúságból forrásozik, amennyiben a gyűlölet tárgya is jelen van. Amennyiben hiányzanak ezek a tárgyak, az öröm reménységgé alakul (jövőbeli öröm, ami majd bekövetkezik, ha megjelenik az oka), a szomorúság a félelem alakját ölti (mert előre látja hogy feltűnik valami fajta akadály, amely meggátolja a fejlődést). Ha az öröm és szomorúság okozói a múltban vannak, akkor nosztalgiáról vagy melankóliáról, gyászról beszélünk. Persze az öröm és szomorúság megnyílik az emberek egymással való viszonyára is. A hála érzése nem más, mint öröm a másik jósága fölött, az irigység pedig szomorúság, mert a másiknak jól megy.
Az érzések ilyen rendszerezése nem önmagáért van. Segítség, iránytű lehet életünk számára, hogy el tudjuk dönteni, merre tartunk. Szent Pál apostol a börtönben is örvend, hiszen Isten közelségében a saját létének végtelen kiteljesülését látja.
László István székelyszenttamási plébános
