Slachta Margit, a Szociális Testvérek Társaságának alapítója száműzetésben, az Amerikai Egyesült Államokban halt meg 1974. január 6-án. November 9-én hazahozták Magyarországra földi maradványait és december 7-én a Fiumei úti sírkert Nemzeti Emlékhely 10/2-es parcellájában temették újra, ünnepélyes keretek között, az eseményen az erdélyi kerület képviselői is jelen voltak.
Slachta Margit ünnepélyes keretek között átveszi a mandátumát a Magyar Országgyűlés első női képviselőjeként. Forrás: Nemzeti Filmarchívum/Magyar Kurír
A Fiumei úti sírkert a december délutáni szürkülésben megtelt fénnyel. Szeplőtelen Fogantatás előestéjén került szíve vágyott és örökös helyére Slachta Margit, a Szociális Testvérek Társaságának alapítója, miután a Barankovics Alapítvány kezdeményezésére a Szociális Testvérek Társasága és a Nemzeti Örökség Intézete közreműködésével november 9-én hazahozták Magyarországra Margit testvér földi maradványait.
Az ünnepi beszédek, a pillanat méltósága és a kegyelem súlya elénk varázsolták azt a Margit testvért, akinek a nyomán igyekszünk már közel száz éve hol kapaszkodni, hol futni, és akinek a tanításaiért nem szűnünk meg lelkesedni. Kővári Magdolna, közösségünk általános elöljárója beszédében rámutatott, hogy Margit testvér üzenete már a kezdetekben átívelt az országhatárokon túlra, gondolatait pedig rokoníthatjuk Ferenc pápáéval, aki a Fratelli tutti kezdetű enciklikájában írja: „Szeretet nélkül erényeink csak látszólagosak, és nem képesek fenntartani a közös életet” (91.) Slachta Margit olyan próféta, akin átsütött az Isten Lelke. Gazdag örökséget hagyott ránk, és ez hozzáférhető mindenki számára.
Slachta Margit sírkeresztje és az erdélyi kerület koszorúja
Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek személyes élményét osztotta meg az emlékező és ünneplő közösséggel. Kiemelte, hogy Margit testvér nemcsak szóban, de tettben is képviselte a keresztény szeretet eszményét. Dr. Németh Emma, a magyarországi kerület elöljárója kiemelte Margit testvér megalkuvásmentes elkötelezettségét a keresztény értékek mellett a politikai életben is, és bátorított arra is, hogy a halál kultúrája ellen nekünk is fel kell szólalnunk. Ezt a lelki nagyságot fejezte ki a gyászszertartás végén elhangzó Sík Sándor-vers:
Tudom, a mi törvényünk állani:
Mi vagyunk a Vezeték várai.
Nem tudjuk honnan, nem tudjuk kinek,
De rajtunk megyen át az Üzenet.
Az ismeretlen Igét hordja vállunk.
Bennünket ideállítottak. Állunk.
Az erdélyi és a szlovákiai elöljáró a budapesti sír előtt
Hallgatva a méltatásokat, Credója súlyos szavait és szemlélve az előttünk levő koporsót parányiaknak éreztük magunkat, és kérdőn vizsgáltuk lelkünket: az örökkévalóság fényében apró tetteink elégségesnek bizonyulnak-e majd? De Margit testvér a síron túlról is bátorít minket: „Nekünk, minden egyesünknek megvan a maga missziója. Hogy ez kinél-kinél milyen formában jelenik meg, azt a jó Isten tudja. Nemcsak feltűnő, nagy feladatokat adó missziók vannak, szólhat a missziónk csak egyetlen emberhez is. Lehet a feladatom egészen kicsi, lehet a feladatom egészen nagy, lehet a feladatom könnyű, veszélytelen, de ha esetleg olyan missziót adna a jó Isten, amely természet szerint, tárgyilag felfogva félős, terhes, gondoljunk mindig arra, hogy emberé a munka, Istené az áldás.”
A magyarországi kerület testvéreinek sírhelye a Fiumei úti sírkertben
A decemberi hidegben nekünk, erdélyi és szlovákiai „szürkéknek” is megtelt a lelkünk melegséggel, az otthon, a hazaérkezés melegével. Kendője, melyet életének utolsó éveiben hordott, gondosan várt ránk, hogy azt magunkra öltve megérezhessük még inkább: Margit testvér hazaérkezett, ahogyan ígérte – „a Hazát itt hagyni nem akartam és nem akarom, de a kötelesség visz és hoz vissza”. És hazavár minket is.
Az erdélyi kerület elöljárója Slachta Margit vállkendőjével a Generalátusban
Homa Ildikó
az erdélyi kerület elöljárója
Fotók: a Szociális Testvérek Társasága; Magyar Kurír
