Pozitívan gondolkodni a legnehezebb talán akkor, amikor minden sötét körülötted. Benőtték a fák az erdőt, nem hallod a madarak énekét, nem látod a fényt az alagút végén. Mégis mindenki azt súgja a füledbe: fel a fejjel, nézz előre. Vajon segít ez?
Mindig azt hisszük, mi aztán meg tudjuk mondani a tutit annak, akinek valami fáj. Csak nem mindegy, hogy mit mondunk. Olcsó szövegek ezek, nem visznek előre.
Ha valóban ott akarsz lenni a szenvedő mellett, ne a jól betanult szavakat ismételd, hanem fogd meg a kezét és hallgass mellette. Nem ezek a szavak fogják előre vinni, sokkal inkább a csendes jelenléted.
Nagyon tud bosszantani az a képmutatás, ami a közönséges szavak mögött rejlik. Ha nincs mit mondanod, ne mondj semmit. Ha nem tudod, mit élt át, mert te nem élted át ugyanazt, ne mondd, hogy együttérzel vele!
Súlya van a szavaidnak. Felelős vagy azért, amit kimondasz. Ha sír, engedd, hogy sírjon. Ha szomorú, hagyd, hogy szomorú legyen. Ne akard megváltoztatni az embert. Bárhogy is érez, gondolkodik, cselekszik, az is ő. Fogadd el úgy, ahogy van!
Fotó: Pixabay
Ha nem lennének túl nagy elvárásaink egymás iránt, sosem lennénk magányosak. Szomorú vagy? Légy az. Dühös vagy? Kiabálj. Sírnál? Sírj. Egyedül lennél? Légy egyedül. Ne akarj más lenni, mint ami vagy! Ne akard azt, amit ő nem akar! Minden érzésnek, állapotnak helye van. Légy mindig önmagad!
Ferencz Emese
