Evangélium
Egyik napon, amikor Jézus tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek körülötte, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje akkor arra indította Jézust, hogy gyógyítson. Ekkor néhány férfi egy béna embert hozott hordágyon. Be akarták vinni a házba, hogy eléje tegyék, de a tömeg miatt nem fértek hozzá. Ezért fölmentek a tetőre, és azon át bocsátották le ágyastul, középre, Jézus elé. Hitük láttára Jézus így szólt: „Ember, bocsánatot nyertek bűneid”. Erre az írástudók és a farizeusok azt gondolták magukban: „Ki ez, hogy így mer káromkodni? Ki bocsáthatja meg a bűnöket? Nemde egyedül Isten?” Jézus pedig gondolataikba látva megszólalt: „Miért gondolkodtok így magatokban? Mi könnyebb, ha azt mondom: »Bocsánatot nyertek bűneid!« – vagy azt: »Kelj föl és járj«? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására.” Ezzel a bénához fordult: „Mondom neked, kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!” Erre ő a szemük láttára tüstént fölkelt. Fogta ágyát, amelyen feküdt, és Istent magasztalva hazament. Erre mindnyájukat ámulat fogta el, magasztalták Istent, és félelemmel eltelve mondogatták: „Csodadolgokat láttunk ma.” (Lk 5,17–26)
Gondolat
A mai evangéliumi szakaszt a közbenjáró ima egyik evangéliumi helyeként is szokták emlegetni. Mi történik? Az Úr elé visznek a barátai egy embert, aki magatehetetlen, s az ő hitük is elég ahhoz, hogy a béna meggyógyuljon. A farizeusok jelenléte – a mai világban is – csak körítés, szinte egyfajta „szükséges rossz” ahhoz, hogy Isten ereje még láthatóbban emelkedjék az emberi kicsinyesség fölé.
A közbenjáró ima idején alapjában véve ugyanez történik: az Úr elé visszük azt a testvért, barátot vagy ellenséget, akivel mi már semmit nem tudunk kezdeni, s az Úrra bízzuk, ha akarja, gyógyítsa meg, puhítsa meg a szívét, változtassa meg az életét. Számtalan példa van arra, hogy – az akár évekig, de kitartóan végzett – közbenjáró ima eredményt hoz, közismert Szent Mónika és tévelygő fia esete, akit a keresztény világ Szent Ágostonként ismer…
Isten kegyelmének nem lehet határt szabni, nincs hozzá „távirányítónk”, semmi garancia nincs arra, hogy az akkor és úgy fog működni, amikor és ahogyan mi szeretnénk. De nem is az eredmény a fontos, a fontos, hogy mi a magunk részét vállaljuk a közbenjárásban.
Ma, ezen az adventi napon te, kedves olvasó, kiért mondasz fohászt?
