Mindenszentek ünnepén hagyományaink szerint azokról a szentekről emlékezünk meg, akik a szűkre szabott esztendő miatt kiszorultak a kalendáriumból, de mindannyiunkban ott pislákol a remény, hogy előttünk járó szeretteink is valahogy kiérdemelték maguknak Isten országát, s ha nem is mindjárt az elsők közé, de mégiscsak beálltak már a névtelen szentek sorába.
Ezért is megható minden égő gyertyaszál, amelyet halottak napjának előestéjén gyújtunk: az örök világosság fényességét sejtjük az apró lángocskák mögött. Ha kisétálunk a temetőkertbe, tegyük imádságos lélekkel, és gondolkodjunk el azon, hogy az enyészeten túl ott van az örök élet ígérete, hiszen a lélek halhatatlan!
bármennyire fáj
veszteségeid nélkül
kevesebb lennél
