A marosvásárhelyi Teréz Anya Idősek Nappali Foglalkoztató Központjának tagjait az idősek napja alkalmából, október 1-jén, szabadtéri ünnepségre hívták a Mărăști utca 36. szám alatt található Caritas Ház belső udvarára. Az ünnepségről képes összeállítás készült, ennek alapján mutatjuk be olvasóinknak a hangulatos rendezvényt, amely más közösségek számára is alkalmas ötleteket adhat az idősebbek iránti tisztelet kifejezésére szolgáló rendezvényekhez.
Az idősek világnapját hagyományszerűen minden évben megünnepelték a Gyulafehérvári Caritas munkatársai. Csupán a tavalyi év volt kivétel, amikor a járványügyi intézkedések miatt erre nem volt lehetőség. A szervezők az előző években szélesebb körben hirdették az eseményt, és ehhez mérten jóval több kulturális, illetve szakmai programot is szerveztek. Idén tematikus sarkokban gondolkodtak, és a vidámságra helyezték a hangsúlyt.
Ráncok, mert nevettek. Ősz haj, mert törődtek. Sebek, mert éltek.
„Minden kedves ráncnak, ősz hajszálnak megvannak a maga történetei. Ez a sorsunk: megszületünk esetlenül, félszegen, majd kiteljesedünk. Legszebben egy fa tudná szimbolizálni mindezt. Csenevész csemeteként kezdi, majd sudár termetet növeszt, tele lesz zöld levelekkel, virágba borul, termést hoz, aztán elhullatja sárguló leveleit, majd téli álmot alszik. Önök, kedves ünnepeltek, a legszebb időszakban vannak. A millió színpompában virító őszben. Ősz van a természetben, és ősz van az életutukban is. Ilyentájt még gyengéden simogat a napsugár, élvezhetjük a fa gyümölcseit, gyönyörködhetünk az ezer színben pompázó természetben. Ahogy egy kis fa is megvívta a maga harcait, merész csatáit, úgy önök is: nehézségek közepette felnevelték, majd útjukra bocsátották gyerekeiket. Most pedig unokáik életét egyengetik türelemmel és alázattal” – így nyitotta az ünnepséget Kacsó Katinka, a marosvásárhelyi Teréz Anya Idősek Nappali Foglalkoztató Központjának munkatársa.
Ezt követően a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal szociális osztályának küldöttei tortával és színes gerberákkal köszöntötték a szépkorúakat, majd Balla Imre, a Keresztelő Szent János-plébánia segédlelkésze biztatta őket bölcs gondolatokkal.
„Sohase mondd, hogy túl vagy már mindenen”–énekelte Lőrincz Beáta, akit Ördög Attila kísért. Az ismerős dallamokat tartalmazó zenés-dalos műsor felszította a hangulatot, örömteli mosolyt csalt sok idős ember arcára, sőt még táncra is késztette őket. Voltak, akiknek csak jólesett zenére sétálni: ők a tematikus sarkokat látogatták sorra.
Az első sarokban Hegyi Réka Boróka festményeiből összeállított képkiállítást csodálhattak meg a szépkorúak. A fiatal lányt és munkáit régebbről ismerik a Teréz Anya Központ tagjai, hiszen a két évvel ezelőtt szervezett idősek napi rendezvényre ő festette a nagy sikert aratott tombola fődíját. Olyan alkalom is volt, amikor barátnőjével együtt komolyzenei műsort állítottak össze, és hegedű-, illetve zongorajátékkal örvendeztették meg az időseket. Minden képhez egy-egy irodalmi szöveg is tartozik, ez további izgalmas értelmezési lehetőségeket villant föl.
A festményekhez társított szövegek szépen vezették át az időskorúakat a könyvkuckóba, ahol magánszemélyek és a Gedeon Richter Románia munkatársai által ajándékozott kötetek sorakoztak. A tarka könyvkavalkádba bárki belelapozhatott és olvashatott. Aki akarta, haza is vihette kiszemelt kedvenceit gondolatszépítő csemege gyanánt ködös őszi estékre.
„Nem csak a húszéveseké a világ!”; „Örök fiatal!”; „A táncparkett ördöge!” – csak néhány azon bolondos feliratok közül, amelyeket lelkes és kreatív önkéntesek készítettek a fotósarok sok más kellékével együtt. Az idősek farsangi szemüveg és bajusz mögé bújhattak, papír(ka)lapokba öltözhettek, befejezetlen puzzle-mondatokkal egészíthették ki egymás gondolatait, bátran szalmapulpitus vagy lyukas képkeret elé állhattak viccelődni, szórakozni, vagy jó társaságban vidám fotókat készíttetni magukról.
Aki a bolondozáson túl komolyabb programokba szeretett volna bekapcsolódni, az hasznos és tartalmas előadást hallgathatott az időskori lelki egészségmegőrzés témájában két pszichológus szakembertől, Szigyártó Adrienntől és Cosma Istvántól.
A jó hangulathoz a csemegék is hozzátartoznak, mint gyereknaphoz a vattacukor. Torta, kávé és ízletes fagylalt tették édesebbé a résztvevők pillanatait. Emellett a szervezők szellemi ínyencséggel is kedveskedtek a szépkorúaknak: távozás előtt folyóiratokra és könyvekre válthatták tombolajegyeiket.
A változatos programokon, a finomságokon túlmenően a megemlékezés ténye és a társaság okozta a legnagyobb örömet. „Olyan jólesett, hogy megemlékeztek rólunk” – búcsúzott három idős hölgy, miután körbevezettem őket az épületben.
Orbán Júlia
