Jeles évfordulót, alapításának harmincadik születésnapját ünnepelte tegnap, október 6-án a Vasárnap. A hetilap munkatársai, újságírók, szerkesztők, tördelők, korrektorok, terjesztők és megannyi más személy, önkéntesek, lelkes plébánosok, világi hívők generációi dolgoztak és dolgoznak 1991. október 6-a óta azon, hogy az újság eljusson az olvasókhoz, és felvillantson valamit a krisztusi üzenetből, a világ világosságából.
A mai szerkesztőségi és terjesztői csapatban többen is vannak olyanok, akik később születtek, minthogy elindult volna immár három évtizedes útjára a Vasárnap. Jómagam is mindössze hároméves voltam, amikor nyomdába került az első lapszám. Időközben változott a szerkesztőgárda, de éppen az új emberek, új csapattagok garantálták és garantálják a folytonosságot. Bár én is csak kevéssel több, mint két éve vagyok hivatalosan tagja a szerkesztőségnek, a Vasárnappal való kapcsolatom sokkal régebbre nyúlik vissza. A születésnapra való tekintettel felkutattam saját archívumomat, és a legkorábbi, a Vasárnapban megjelent írásom, amit megtaláltam és amire emlékszem, a napokban lesz tizennégy éves. 2007-ben kerültem Kolozsvárra, ekkor kezdő újságíró-hallgatóként a kolozsvári Katolikus Egyetemi Lelkészség (KEL) gólyanapjáról számoltam be a lap hasábjain. Ma már feltehetően másképpen írnám meg ugyanazt a beszámolót, talán kevésbé lenne humoros, de lehet, hogy könnyebben érthető lenne. Időközben elvégeztem az újságírás, illetve a teológia alap- és mesterképzését, doktoráltam néprajz és antropológia szakon közösségimédia-kutatásból, több évet dolgoztam napilapnál, online hírportálnál, bábáskodtam portálok és újságok elindulásánál, időközben pedig férj és apa lettem. Természetes, hogy ma már más nyelvezettel, más hangsúlyokkal írnám meg a gólyanapos cikket, hiszen egyszerűen már másként, más nézőponton keresztül szemlélem a világot. Pedig a tizennégy évvel korábbi változatot is büszkén mutatom meg bárkinek, hiszen az is az én alkotásom, az én személyiségemet tükrözi, még ha közben változáson mentem is keresztül.
Ahogyan mi magunk és a körülöttünk levő világ is megváltozott az elmúlt évtizedekben, úgy alakult, úgy fejlődött maga a Vasárnap hetilap is. Az újság tartalma igazodott a kor kihívásaihoz és gondolkodásmódjához, a külcsín követte a technikai és grafikai változások nyújtotta lehetőségeket és trendeket, a lényeg és a küldetés mégis változatlan maradt: minőségi tartalmat szolgáltatni az erdélyi keresztény olvasóknak. A minőségi tartalom nemcsak teológiai eszmefuttatásokat, magas röptű elmélkedéseket, egyházi megnyilatkozásokat jelent, hanem számos könnyedebb témát is, amelyek foglalkoztatják a keresztény embert, így az életét, családját, közösségét érintő hétköznapi témák is kellő komolysággal (vagy éppen kellő humorral) kerültek bemutatásra. Ami viszont a tartalom széles skálája mellett sem változott, az az igényességre való törekvés. A keresztény tanítás mindennapi életre való lebontása kellő érzékenységet és folyamatos odafigyelést, ugyanakkor a kihívások és a rájuk adott megoldások újra- meg újragondolását igényli. Krisztus szeretetparancsa tegnap, ma és holnap is ugyanaz, de ennek a kommunikálása és gyakorlatba ültetése időről időre változik. A tegnapi szófordulatok ma még lehet, hogy működnek, de a holnapi nemzedék már lehet, nem fogja megérteni; a tegnapi gyakorlat ma még lehet, hogy működik, de holnap új módszerre lesz szükség. A II. vatikáni zsinat rendkívüli tisztánlátással és iránymutató jelzésként ezt úgy fogalmazza meg, hogy „az egyháznak mindig kötelessége vizsgálni és az evangélium fényénél értelmezni az idők jeleit (kiemelés tőlem), azért, hogy minden nemzedéknek megfelelő módon tudjunk választ adni az emberek örök kérdéseire a jelen és az eljövendő élet értelméről és e kettő összefüggéseiről” (GS 4).
Egy ilyen születésnap, mint amit most ünneplünk a Vasárnapnál, jó alkalom arra, hogy visszatekintsünk a tegnapra, megnézzük, hogy honnan indultunk, milyen célokkal és milyen iránnyal indult a lap, hogy láthassuk, honnan jövünk, hogy az alapértékeket magunkévá tegyük. Ugyanakkor szemügyre vesszük a holnap kihívásait, hogy az evangélium fényénél válaszokat keressünk rájuk. Küldetésünk és hivatásunk, hogy a tegnapokból építsük a holnapot, ma!
A szerző a Vasárnap katolikus hetilap megbízott felelős szerkesztője.
