A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus eseményein sokan a mi püspökeink, papjaink, híveink közül is részt vettek, és az ott átéltek fénnyel, reménnyel töltötték meg a lelküket. Öröm, lelkesültség áradt szét a nézőben is, aki ugyan személyesen nem jutott el az ünnepre, de végigkövette az eseményeket a különböző csatornák közvetítései révén.
Ismerőseim azóta is arról mesélnek, milyen felemelő volt az a méltóságteljes fáklyás menet, amelynek eleje már a Hősök terén, a vége még a Kossuth téren. A pápai mise pedig legtöbb beszámoló szerint olyan intenzív, mély lelki benyomásokkal járt, amelyekről szavakat, mondatokat formálni is nehéz. Egyetemista ismerősöm a helyszínről rövid üzenetben ennyit írt: “ugye, a képernyőn is átment”!
A szlovákiai három nap után hazafelé Ferenc pápa még egyszer megajándékozott azzal a mondatával, amelyben Csíksomlyóra emlékezett.
Minden okunk megvan az elégedettségre, lelki békére. Még akkor is, ha a média egy része úgymond nem vette tudomásul mindezt, nem adott vagy nem így adott hírt minderről. Az a nyugodt erő, amit megtapasztaltunk, aminek részei voltunk-vagyunk, végeredményben minket igazol. Fölényben vagyunk mindaddig, amíg e ragyogó, tiszta, nyugodt erő tölt el. Akik ezt irigylik, nyilván alkatuk és lelki szintjük szerint zavarban lesznek a sugárzó belső nyugalom láttán, és mérgesen, elkeseredetten, támadóan, irigyen viszonyulnak.
Erkölcsi fölényünk abban a pillanatban szertefoszlik, amikor az ő szintjükön, az ő fegyvereikkel reagálunk. Amikor magunk is “beleállunk” a játékba: a megosztás, gonoszság, bosszú, kicsinyesség, fröcsögés, személyeskedés szavaival válaszolunk. Amikor kákán is csomót kereső magatartásukra mi is az ő cselekedeteik minden mozgatórugója mögé nézve mintegy azzal akarunk visszavágni, hogy cserébe mi is keressük az ő térfelükön a rosszat.
Ahogy az Írás mondja: “Rosszért rosszal senkinek ne fizessetek. Törekedjetek arra, ami jó minden ember szemében. Amennyire rajtatok áll, éljetek mindenkivel békességben. Ne szolgáltassatok magatoknak igazságot, szeretteim, hanem hagyjatok teret az Isten haragjának, hiszen írva van: „Enyém a bosszú, én majd megfizetek” – mondja az Úr. Sőt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére. Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval.” (Róm 12,17-21)
Szentírás vasárnapján a hétköznapoknál is intenzívebben figyelünk a Bibliára, benne az Úr szavára. S ha mégoly nehéz is, emberi reakcióink számára nem megszokott, ezt tegyük visszakiabálás helyett. Ezzel teszünk parazsat a fejükre. Ezáltal egy résnyi lehetőséget is nyitunk, hátha észreveszik, hogy nyugalmunk az Úr ragyogásának visszfénye.
