Augusztus 13-án, pénteken este 8 órától (eső esetén augusztus 14-én, szombaton ugyanebben az időpontban) mutatják be Debrecenben, a Kossuth téren Szőcs Géza: Csíksomlyói passió című színdarabját a Nemzeti Színház és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes előadásában.
A Csíksomlyói passió bemutatását eredetileg tavaly augusztusra tervezték, de a járványhelyzet miatt a bemutató akkor meghiúsult. 2020 júniusában az előadásra készülve sajtótájékoztatót tartottak, amelyen Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök is részt vett. A főpásztor akkor kifejtette: a passió nemcsak egy történet, hanem „a” történet, amely a bűnbeeséssel kezdődött egy kertben, és Jézus sírhelyén, egy kertben fejeződött be. A történet nem ér véget, Jézus feltámadt, keresztje átvezet a halálból az életbe. A Nemzeti Színház Csíksomlyói passiója keresztény hitünk alapjaira kérdez rá, és az európai keresztény kultúra értékeire hívja fel a figyelmet. A 18. századi iskoladráma belefejező szavait idézve zárta gondolatait: „Ezeket így olvasván kérlek, hogy sírjatok. Kínjain Krisztusnak szívből bánkódjatok, és bűneitekkel, ha megbántottátok, megkövessétek, és nem száll rátok átok” – hanem áldássá válik.
A darab rendezője Vidnyánszky Attila, társrendező-koreográfus Zsuráfszky Zoltán, az előadás hossza 130 perc.
A sajtótájékoztatón Vidnyánszky Attila Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező elmondta, a Csíksomlyói Passió nem mondható produkciónak, több annál, az előadás végére ünnep, az összetartozás érzése születik meg. Kifejtette azt is, hogy az előadás háromféle anyagra támaszkodik: a csíksomlyói iskoladrámákra, Szőcs Géza passiószövegére és Berecz András előadására, aki katolikus népénekeken és meséken keresztül hozza közelebb a történéseket. E három hangulatra, hatásra, forrásra támaszkodva alakul ki az előadás, amely túlmutat a színházon.
Berettyán Nándor, a Nemzeti Színház színművésze azt fejtette ki, hogy Jézus Krisztust alakítva nemcsak egy szerepet játszik, hanem arra törekszik, hogy minél közelebb kerüljön Krisztus életéhez az előadás alatt is. Azt is hozzátette, hogy Csíksomlyón és Esztergomban az előadás előtt megbetegedett. Később rádöbbent, mindez szükséges ahhoz, hogy jobban vissza tudja adni a feltámadás üzenetét. A színművész visszatekintett a csíksomlyói előadásra, amikor egészen messziről, a nézőtéren keresztül vitte a keresztet fel a dombra. Látták a nézők, mennyire nehéz lehet a kereszt, és sorban kérdezgették tőle, hogy segítsenek-e. Furcsa helyzet állt elő, mert a koreográfia szerint nem fogadhatta el a segítséget, ugyanakkor a passió éppen ezt az üzenetet fogalmazza meg, hogy segítsünk Krisztusnak, embertársainak.
Berettyán Sándor színművész annak a tanítványnak a szerepében lép fel, aki végigkíséri Jézust, maga is végigszenvedi a történetet, de csak a keresztre feszítés után kezd el aktívan működni. Mint mondta, ez megtisztelő és nehéz feladat, hiszen tudjuk, hogy a kereszthalál után nehéz ugyanazt a minőséget fenntartani, továbbvinni és egyetemes üzenetként közvetíteni a nézők felé. A fiatal művész egészen közel is került a nézőkhöz. Megrendítő élményként számolt be a csíksomlyói előadás végén zokogó, közben mosolygó női arc látványáról, vagy arról az idős asszonyról, aki egészen közel állt a színpadhoz, rózsafüzérrel a kezében, fejét lehajtva végigimádkozta az előadást. Alig nézett fel, de igazi része volt az előadásnak. Ezek olyan érzések, amelyeket nagyon kevés darab képes kiváltani.
A Nemzeti Színház Csíksomlyói passiója a keresztény hit alapjaira kérdez rá, az európai keresztény kultúra értékeire hívja fel a figyelmet, ugyanakkor egy olyan új színpadi nyelv megteremtését tűzi ki célul, melyben a bibliai történet 18. századi interpretációja, valamint Szőcs Géza kortárs költői átirata szerves egységet alkot a Berecz András által megszólaltatott vallásos népénekekkel és azzal a néptánc alapú koreográfiával, melyet a Magyar Nemzeti Táncegyüttes tagjai adnak elő.
Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye/Magyar Kurír
