Az augusztus elején Nagybányán megszervezett hagyományőrző kamilliánus tábornak a témája és neve az Eucharisztikus Kongresszus jegyében Jézus vár rád. Élet kenyere (Panis vitae) volt. A táborzókat a nagybányai kereszthegyi nővérek fogadták be.
A program összeállításakor igyekeztek a szervezők olyan programot összerakni, amelynek elemei segítik a táborozókat nemcsak egymással találkozni, hanem Jézussal is. A napok tematikájában végigkísérték a búzát a kenyérré válás útján. A táborozók az első napon ezért plakátot készítettek, amelyre rajzolt magok kerültek, és ráírták azokat a tulajdonságokat, vagyis a bennük rejlő magukban lévő magokat, amelyekben növekedni szeretnének. A nap táncházzal zárult, ahol kölcsönösen folyt a különböző stílusú táncok tanítása. A második nap a kézműveskedésen túl a nővérek segítségével már saját kenyerüket készíthették el a táborozók és a szervezők, amelyet a vacsoránál el is fogyaszthattak. A vacsora után tábortűz és Ki mit tud? bemutató várta a táborozókat.
Az utolsó napon a záró szentmise előtt kincskeresés volt, ahol a gyerekek tizenegy állomáson áthaladva, hol ügyességi feladaton, hol kvízkérdéseken keresztül szerezhettek meg egy-egy kincselemet, vagyis egy-egy betűt. A betűket összeillesztve derült ki, mi is a kincs maga: az Eucharisztia. A záró szentmise evangéliuma Jézus utolsó ítéletről szóló beszéde volt. A prédikációjában György Alfréd kamilliánus szerzetes a tábor egyik főszervezője az evangélium gondolata mentén azt hangsúlyozta, hogy igyekezzünk megtalálni Jézust, másokban és magunkban is.
Erre kitűnő példa volt a gyerekek napi cselekedetei, ugyanis Nyíregyházáról, a kamilliánus kolostor által fenntartott Szent Kamill Rehabilitációs Központ sérült lakói is részt vettek a táborban, ahol a táborozók példamutató módon segítették őket. A tábor végül olyan gondolatokkal zárult, mint hála, empátia, segítőkészség, találkozások, amit maguk a táborozók fogalmaztak meg. Az együtt töltött idő alatt sok új barátság köttetett nemcsak egymással, a nővérekkel, hanem magával Jézussal is.
Szmutku Róbert plébános