Az ábrahámi szövetség felülmúlja a mózesi törvényt

Ferenc pápa katekézise a Galata levélről

0
1586
Fotó: Vatican News

Mózes törvénye címmel tartotta meg augusztus 11-én a VI. Pál aulában Ferenc pápa a Galata levélről szóló negyedik katekézisét. Pál apostolnak a galatákhoz írt levele a keresztény élet radikális újdonságát tárja fel, ami azt jelenti, hogy mindazok, akik Jézus Krisztusban hisznek, arra hívattak, hogy a Szentlélekben éljenek, aki megszabadít a törvénytől és ezzel egyidőben beteljesíti azt a szeretet törvénye szerint.

Mire való tehát a törvény? – tette fel a kérdést egykor Pál apostol és most mi is erre szeretnénk választ kapni – kezdte beszédét a pápa. Pál levele ötödik fejezetében írja: „Vezessen benneteket a Lélek, akkor nem vagytok alávetve a törvénynek” (Gal 5,18). Pál rosszakarói azt tartották, hogy a galatáknak követniük kellett volna a törvényt, hogy üdvözüljenek. Ám ezzel visszafelé haladtak, mert nosztalgikusan tekintettek más időkre, melyek Jézus Krisztus előtt voltak. Pál azonban nem ért ezzel egyet. Az apostolok tanítására hivatkozik Jeruzsálemben, jelesen Péter szavaira: „Miért teszitek hát próbára az Istent, miért akarjátok a tanítványok nyakára rakni az igát, amelyet sem atyáink, sem mi nem bírtunk elviselni?” (ApCsel 15,10) Az első jeruzsálemi zsinat rendelkezései világosak voltak: „Úgy tetszett a Szentléleknek és nekünk, hogy ne rakjunk rátok több terhet a szükségesnél, annál, hogy tartózkodnotok kell a bálványoknak áldozott eledeltől, a vértől, a fojtott állattól és a paráznaságtól. Ha ezektől tartózkodtok, helyesen jártok el” (ApCsel 15,28-29).

A törvény megtartása garantálta a népnek az Istennel való kapcsolatát

Amikor Pál a törvényről beszél, rendszerint a mózesi törvényre, a tízparancsolatra hivatkozik. Ez pedig az Istennek a néppel kötött szövetségével állt kapcsolatban. A Tóra, ahogy a héber nyelv a törvényt jelzi, parancsolatok gyűjteménye, melyet az izraelitáknak meg kell tartaniuk a szövetség erejében, ahogy a Második Törvénykönyv említi: „Az Úr, a te Istened bőséget ad kezednek minden munkájában, méhed gyümölcsében, jószágod ivadékában és földed termésében. Mert az Úrnak öröme telik benned, a te javadra, ahogyan örömét lelte atyáidban, ha engedelmeskedsz az Úr, a te Istened szavának, és megtartod az ebben a törvénykönyvben foglalt parancsokat és törvényeket, ha szíved, lelked mélyéből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez” (MTörv 30,19−20). Vagyis a Törvény megtartása garantálta a népnek a szövetség javait és Istennel való kapcsolatát. Amikor Isten szövetséget kötött a népével, törvényt adott neki, hogy az megértse az akaratát és igazságosságban éljen. Erre azért volt szükség, mert Isten népét abban a korban pogányság és bálványimádás vette körül. Főként a próféták írásai intenek arra, hogy a törvény be nem tartása a szövetség megszegését jelenti és Isten haragját kelti. A szövetség és a törvény közti kapcsolat oly szoros volt, hogy a kettő elválaszthatatlannak tűnt. A törvény azt fejezte ki, hogy az ember és az egész nép Istennel szövetségben van – tette hozzá a pápa.

A szövetség és a törvény nem kapcsolódik egymáshoz elválaszthatatlanul

Ezek után könnyen érthető a galaták közé befurakodott misszionáriusok szándéka, akik fenntartották, hogy a szövetséghez tartozással együtt jár a mózesi törvény betartása, miként az régen volt. Pál kegyelemtől megvilágosított lelki intelligenciája éppen ezen a ponton figyelhető meg. Az apostol ugyanis megmagyarázza a galatáknak, hogy a szövetség és a törvény nem kapcsolódik egymáshoz elválaszthatatlanul. Érvelése arra támaszkodik, hogy az Isten által Ábrahámmal kötött szövetség az ígéret beteljesülésébe vetett hitre épült, nem pedig a törvény betartására, mely még nem is létezett akkor, hiszen Ábrahám a törvények előtt évszázadokkal élt. Pál apostol maga hivatkozik erre: „Azt akarom mondani, hogy az Istentől korábban jogerőre emelt végrendeletet a négyszázharminc esztendővel később adott törvény nem érvényteleníti, az ígéret tehát nem vesztheti el hatályát. Ha ugyanis a törvényből folyna az örökség, akkor nem lehetne az ígéret folyománya. Ám Ábrahámot ígérete alapján ajándékozta meg az Isten” (Gal 3,17−18). Pál érvelésével elérte első célját: A Törvény nem az ígéret alapján áll, mert noha szükséges és igaz, csak utólagosan érkezett. Ez az érvelés érvényteleníti annak a fenntartását, hogy a mózesi Törvény a Szövetség szerves része. Az első tehát Ábrahám meghívása és a Törvény nincs benne az Ábrahámnak adott ígéretekben.

A törvény egy út, mely egy találkozás felé vezet

Mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy Pál ellene lenne a mózesi törvénynek, hiszen ő megtartotta azokat. Leveleiben többször védelmezi azok isteni eredetét és hirdeti azok egészen pontos szerepét az üdvtörténetben. A törvény mégsem ad életet, nem jelenti az ígéret beteljesítését, mert nincs abban a helyzetben, hogy megvalósítsa azt. A törvény egy út, mely egy találkozás felé vezet. Pál szerint „a törvény nevelőnk, pedagógusunk lett Krisztusra, hogy a hitben megigazuljunk” (Gal 3,24). Aki az életet akarja, annak az ígéretre kell néznie és a Krisztusban történt beteljesedésére. Pál apostolnak a galatákhoz írt levele a keresztény élet radikális újdonságát tárja fel, ami azt jelenti, hogy mindazok, akik Jézus Krisztusban hisznek, arra hívattak, hogy a Szentlélekben éljenek, aki megszabadít a törvénytől és ezzel egyidőben beteljesíti azt a szeretet törvénye szerint. A pápa végezetül tisztázta, hogy a parancsolatoknak van egy „bizonyos aktualitása, amennyiben pedagógusként a Jézussal való találkozásra vezetnek. Azok a fundamentalista misszionáriusok, akik befurakodtak a galata hívek közé, el akarták hagyni a Jézussal való találkozást és vissza akarták téríteni őket a törvényhez, a parancsolatok szigorú megtartásához, szemben a jóval korábbi ábrahámi szövetséggel.

Az Úr segítsen minket, hogy a parancsolatok útján, de a Krisztus iránti szeretetre tekintve találkozzunk vele, tudva, hogy a Jézussal való találkozás fontosabb minden parancsolatnál” – zárta katekézisét Ferenc pápa.

Forrás: P. Vértesaljai László SJ, Vatican News

MEGOSZTÁS