EVANGÉLIUM
Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta:
Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű. (Mt 11,25-30)
Krisztus személyének misztériumába enged egy kis bepillantást évközi 14. vasárnap az evangéliumi részlet. Azt mondja Jézus: „Én szelíd vagyok és alázatos szívű”. Valamint: „Nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni”. Titokzatosnak hangzanak ezek a kijelentések, amelyekkel Jézus kifejezi, hogy az ő személyének és végső soron Istennek a megértése nem egyszerű feladat. Főleg azok számára, akik azt hiszik magukról, hogy nagyon okosak és mindent tudni vélnek.
„Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek!” Isten igazi mivolta rejtve marad azok előtt, akik mindentudónak képzelik magukat, akiket okosságuk gőgössé, felfuvalkodottá tesz, de megnyilatkozik azoknak, akik tudnak szerények és alázatosak lenni. Nem az intelligenciát kifogásolja Jézus – mert az értelmet nem hiába adta a Teremtő –, hanem az embernek azt a magatartását, amikor mindenhatónak képzeli magát.
Egyszer a plébánosomtól hallottam erre egy jó hasonlatot, még kamaszkoromban. Azt mondta, hogy a gőgös ember olyan, mint a búzakalász, amely teljesen egyenesen, fenn hordja a fejét – csak egy baj van vele: az, hogy üres. Ezzel szemben az az ember, akinek igazi tudása van az életről, aki bölcsen látja a világ dolgait, olyan, mint a szép, telt szemű kalász: alázatosan meghajtja fejét.
„Tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű”. Nem egy büszke ember
szavai ezek, hanem egy olyan Messiásé, aki nem csak beszélt a szelídségről és alázatosságról, hanem ilyen szellemben élte le földi életét. Belegondoltunk már abba,
mit vállalt ő Isten létére, amikor emberként megjelent köztünk? Tanuljunk tehát tőle,
nehogy a végén üres fejű kalászok legyünk. Amikor pedig megtapasztaljuk, hogy ez
nem mindig könnyű, és ráadásul még ott vannak a mindennapok küzdelmei és terhei,
jusson eszünkbe, amit ő mond nekünk: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak
vagytok és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Jöjjetek hozzám, mert nálam
nyugalmat talál lelketek”. Milyen jó lenne, ha megfogadnánk Jézus tanácsát! Mennyivel
könnyebb lenne elviselni vagy megoldani az élet nehézségeit. Rendszeres imádság,
a szentségek vétele, lelki olvasmányok, csendes elmélkedés, egy-egy jó lelki beszélgetés
– igaz, általuk nem szűnnek meg a próbatételek, de nagyon jó erőforrások a mindennapi élethez.
Barta Szabolcs CM
(A szerző Nagyváradon élő lazarista szerzetes, írása a Vasárnap 2017. július 9-ei számában jelent meg.)
