Augusztus hónapban az Erdélyi Ferences Rendtartomány 91 elhunyt rendtagjáról emlékezik meg a déli imaóra keretében. Közülük néhány ismertebb arcot mutatunk be összeállításunkban. Ebben a hónapban a legkorábbi évben elhunyt testvér halála 1666-ban lett jegyezve, míg a legutóbbi augusztusi ferences temetése 1996-ban volt.
Augusztus 2.: Balázs József, fr. Benedek (1915–1983) hosszas betegség után békében hunyt el életének 68., szerzetességének 40. évében. Az esztelneki rendház temetőjében temették el 1983-ban. Hagyatékában személyes iratai találhatóak.
Augusztus 3.: Hajdú Alajos, P. Rogér (1885–1950) a Szeben megyei Nagyselyken született, a rendbe való felvételét 1904-ben kérte. Okleveles tanítóként, orgonistaként és népmissziósként szolgálta a reábízottakat.
Egy sebészeti operáció alkalmával váratlanul hunyt el Fogarason életének 66., szerzetességének 45., papságának 39. évében, ugyanott temették el, 1950-ben. Hagyatékában személyes iratai és fénykép található.
Augusztus 7.: Koszorú József, fr. Dániel (1836–1922). A források szerint terciárius testvérként odaadó buzgalommal dolgozott a kolozsvári Szent Bonaventura Nyomdában. Életének 86., fogadalmainak 25. évében halt meg Kolozsváron 1922-ben.
Schupiter János (1880–1940) terciárius testvér, aki szentségekkel megerősítve hunyt el Máriaradnán életének 60., szerzetességének 5. évében 1940-ben.
Augusztus 9.: Szatmáry Imre, P. Román (1889–1966). Jubiláns pap, házfőnök, teológiai tanár, majd a Dél-Amerikába bevándorló magyarság misszionáriusaként szolgált, életének 77. évében halt meg Argentinában, Buenos-Airesben 1966-ban.
Augusztus 10.: Kérai Mihály, fr. Jácint (1883–1952). 1918-ban kötelezte el magát végleg a szerzetesi élet iránt, amikor örökfogadalmat tett. Jácint testvér nyomdászként szolgált a kolozsvári Szent Bonaventura nyomda és könyvkötőben, de szorgalmas alamizsnagyűjtőként is jellemzik a rendi források, amellett, hogy imádságban is buzgólkodott. Rákbetegségben halt meg, életének 69., szerzetesi fogadalmainak 40. évében Désen, ugyanott temették el 1952-ben. Hagyatékában személyes iratai találhatóak.
Augusztus 12.: Miklóssy Bálint (1918–1941) terciárius testvér. Életének 23., szerzetességének 3. évében halt meg katonaként Budapesten. Kolozsváron temették el 1941-ben.
Augusztus 13.: Bilibók Gentilisz (1918–1942) terciárius testvér. A novíciátus megkezdése előtt a Maros folyóba fulladt életének 24. évében, Marosszentgyörgyön, 1942-ben.
Kristó Péter, P. Xavér (1884–1952). Csíkszentkirályon született 1884-ben. A belépést követően Xavér atya okleveles tanítóként működött, de többször volt elöljáró is.
Végül tüdőgyulladásban halt meg életének 69., szerzetesi fogadalmainak 51., papságának 45. évében, 1952-ben. Hagyatékában személyes iratai találhatóak.
Augusztus 16.: Weldin Tamás, P. Konstantin (1889–1953). Aradszentmártonon született, a rendi feljegyzések szerint okleveles tanító, a zenében jártas, többször volt elöljáró. Aradon halt meg életének 64., szerzetességének 44., papságának 34. évében 1953-ban. Hagyatékában személyes iratai találhatóak.
Czáka Ferenc, P. Ákos (1927–1963). A magyarországi Jász-Nagykun-Szolnok megyében született. 1943-ban lépett be az Erdélyi Ferences Rendtartományba. Mint fiatal pap, a provincia tagjainak összezárásának idején az elöljárók akaratából a medgyesi rendházunkba tért vissza, azonban a civil hatóságok nyomására visszatért a világi életbe. Motorbiciklis balesetben hunyt el Nagyszebenben, szentségekkel megerősítve, életének 36., szerzetességének 19., papságának 11. évében 1963-ban. Hagyatékában személyes iratai találhatóak.
Czimbalmos József, fr. Evariszt (1913–1988). Szárhegyen született, korábban ő is a Szent Bonaventura Nyomdában dolgozott 22 éven át. A rendi források szerint munkáját pontosan végző, okos, segítőkész és vidám lelkületű testvér volt. Életének 75., szerzetességének 56. évében halt meg Brassóban, ugyanott temették el 1988-ban. Hagyatékában személyes iratai és csoportkép található.
Augusztus 26.: Sántha József, P. Rufinusz (1916–1996). Madéfalván született, akire kiváló lelkipásztoraként emlékezik az Arad megyei körösbökönyi közösség, mivel a kommunizmus alatt oda kapott kihelyezést. Életének 80., szerzetesi örökfogadalmának és pappá szentelésének 56. évében halt meg Déván, ugyanott temették el, 1996-ban.
Szent Ferenc atyánkkal hisszük, hogy az Úrban elhunytaknak a testi halál nem árthatott, boldogan az ő akaratában megnyugodva várják az örök feltámadást.
Összeállította: Jonica Xénia
