Egy hónapos szünet után Ferenc pápa ismét megtartotta a szerdai általános kihallgatást, ezúttal a zárt és túlságosan meleg Damazusz-udvar helyett a VI. Pál kihallgatási csarnokban. Katekézisében folytatta a június végén megkezdett új témáját, amelyben Szent Pál apostolnak a Galata levelét magyarázza. Mostani harmadik katekézisében a népek apostolának missziós küldetését, öntudatát és elkötelezett szolgálatát értelmezte Krisztusnak egyetlen evangéliuma hirdetésében.
Amikor az evangéliumról és az evangelizáló küldetésről van szó, Pál belelkesedik, mintegy „kilép önmagából”. Látszólag nem lát mást, mint az Úrtól rábízott küldetést. Önmagában mindent ennek a hirdetésére szentel és nincs más érdeke az evangéliumon kívül. Pál apostol szeretete, Pál érdeke és mestersége ez: Hirdetni! – kezdte katekézisét Ferenc pápa. Pál odáig jut, hogy kijelenti: „Krisztus nem keresztelni küldött, hanem azért, hogy hirdessem az evangéliumot” (1Kor 1,17). Egész életét úgy értelmezi, mint hivatást az evangelizálásra, hogy megismertesse Krisztus üzenetét, az evangéliumot. „Jaj nekem – mondja – ha nem hirdetem az evangéliumot” (1 Kor 9,16). Amikor a római keresztényeknek ír, önmagát egyszerűen így mutatja be: „Pál, Krisztus Jézus szolgája, meghívott apostol, akit az Isten kiválasztott evangéliumának hirdetésére” (Róm 1,1). Ez az ő hivatása.
Tudatában van annak, hogy „elkülönítették”, hogy mindenkihez eljuttassa az evangéliumot, és nem tehet mást, mint hogy minden erejével odaadja magát ennek a küldetésnek. Innen érthető az apostol szomorúsága, csalódottsága, sőt, keserű iróniája is a galaták iránt, akik az ő szemében rossz utat választottak, ami elvezeti őket egy olyan ponthoz, ahonnan nincs visszatérés, mert elhibázták az utat. A sarokpont, amely körül minden forog, az evangélium. Pál nem a „négy evangéliumra” gondol, mint ahogyan számunkra önkéntelenül is adódik. Ugyanis amikor ezt a levelet elküldte, a négy evangélium egyikét sem írták még meg. Számára az evangélium az, amit hirdet, amit kerygmának hívnak, vagyis igehirdetésnek. És hogy milyen igehirdetésnek? Ami Jézus haláláról és feltámadásáról mint az üdvösség forrásáról szól. Ezt az evangéliumot négy igével fejezi ki: „Krisztus meghalt a bűneinkért az írások szerint, eltemették, a harmadik napon feltámadt az írások szerint, és megjelent Kefásnak” (1Kor 15,3–5). Ez Pál igehirdetése, amely mindannyiunknak életet ad. Ez az evangélium az ígéretek beteljesülése és a minden embernek felajánlott üdvösség. Aki befogadja, kiengesztelődik Istennel, igaz gyermekként fogadják, és örök életet kap örökségbe.
Ilyen nagy ajándék láttán, amelyet a galaták megkaptak, az apostol nem érti, miért gondolnak ők arra, hogy egy másik „evangélium” révén üdvözülnek, amely talán kifinomultabb, érthetőbb – tette hozzá a pápa. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezek a keresztények még nem hagyták el a Pál által hirdetett evangéliumot. Az apostol tudja, hogy még időben van, hogy ne tegyék meg ezt az elhibázott lépést, ezért inti őket nagy-nagy erővel. Első érve közvetlenül arra a tényre mutat rá, hogy az újdonság új igehirdetői nem az evangéliumot prédikálják. Éppen ellenkezőleg, igehirdetésük eltorzítja az igazi evangéliumot, mert megakadályozza, hogy az ember eljusson a kulcsszóként értelmezhető szabadságra, amire éppen a hit révén tesznek szert. Ám a galaták még „kezdők”, így érthető az értetlenségük. Még nem ismerik a mózesi törvény összetettségét és lelkesedésük a Krisztusba vetett hit befogadásában arra indítja őket, hogy hallgassanak ezekre az új prédikátorokra, és közben megtévesztik magukat azzal, hogy igehirdetésük mintegy kiegészíti Pál üzenetét. Ám ez nem így van! – szögezte el a pápa.
Pál apostol azonban nem kockáztathatja meg, hogy ilyen döntő témában kompromisszumot kössön. Az evangélium csak egy, és ő épp ezt az egyetlent hirdette; ezen kívül más egyéb evangélium nem létezhet. Figyelem! Pál nem azt mondja, hogy az igazi evangélium az övé, mert ő hirdette, nem! Ezt nem mondja. Ez elbizakodott és hiú kijelentés lenne. Inkább megerősíti, hogy az „ő” evangéliuma ugyanaz, amit a többi apostol máshol hirdetett, az egyetlen hiteles az, ami Jézus Krisztusé. Így ír: „Biztosítalak benneteket, testvérek, hogy az általam hirdetett evangélium nem embertől való. Hiszen nem embertől kaptam vagy tanultam, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából” (Gal 1,11).
Így lesz érthető, miért használ Pál nagyon kemény kifejezéseket. Kétszer használja az „anathema” kifejezést, ami azt jelzi, hogy „távol kell tartani a közösségtől” azt, ami az alapjait veszélyezteti. Ez az új „evangélium” pedig fenyegeti a közösség alapjait. Röviden, ezen a ponton az apostol nem bocsátkozik tárgyalásokba: erről nem lehet egyezkedni. Az evangélium igazságáról nem lehet alkudozni. Vagy elfogadod az evangéliumot úgy, ahogy van, ahogy meghirdették, vagy más evangéliumot kapsz. De az evangéliumról nem lehet alkudozni – ismételte meg határozottan Ferenc pápa. Amikor az evangéliumról és annak esetleges kiforgatásáról beszélünk, nem szabad kompromisszumot kötni: a Jézusba vetett hit nem áru, amelyről tárgyalni kell: ez üdvösség, találkozás, megváltás. Nem adjuk ár alatt! A levél elején leírt helyzet ellentmondásnak tűnik, mert a szóban forgó összes témát jószándék kelti. Az új misszionáriusokat hallgató galaták azt gondolják, hogy körülmetéléssel még inkább elköteleződhetnek Isten akarata iránt, és így még jobban tetszhetnek Pálnak. Úgy tűnik, hogy Pál ellenségeit az atyáktól kapott hagyományhűség élteti, akik úgy vélik, hogy az igazi hit a törvény betartásából áll. Fölötte nagy hűségüket még Pál elleni vádaskodással és gyanakvással is igazolják, akit egyébként kevéssé tartottak igazhitűnek a hagyományok iránt.
Maga az apostol is jól tudja, hogy küldetése isteni természetű – ezt maga Krisztus jelentette ki neki – és ezért teljes lelkesedés hatja át az evangélium újdonsága iránt, ami radikális újdonság, nem csupán múló újdonság: nincsenek „divatos” evangéliumok, az evangélium mindig új, újdonság – szögezte le a pápa. Lelkipásztori aggodalma szigorúságra indítja, mivel látja, hogy a fiatal keresztényeket nagy veszély fenyegeti. Végül is a jó szándékok labirintusában szükség van arra, hogy kiszabadítsuk magunkat, megragadjuk azt a legfőbb igazságot, amely a leginkább megfelel Jézus személyének és prédikációjának, valamint az Atya szeretetéről szóló kinyilatkoztatásának.
Katekézise végén a pápa szabadon hozzáfűzte: fontos a felismerés ismerete. Sokszor láttunk a történelemben, és ma is látunk olyan egyházi mozgalmat, amely a maga módján hirdeti az evangéliumot, időnként valódi, megfelelő karizmákkal; de aztán eltúlozza és az egész evangéliumot a „mozgalomra” szűkíti le. De ez nem Krisztus evangéliuma: ez az alapító, vagy az alapítónő evangéliuma és ez igen, az elején segíthet, de végül nem hoz gyümölcsöt, mert nincsenek mély gyökerei. Ezért Pál világos és döntő szava üdvözítő volt a galaták számára, és üdvözítő számunkra is. Az evangélium Krisztus ajándéka számunkra, ő maga jelenti ki. Ez ad nekünk életet! – zárta katekézisét Ferenc pápa.
Forrás: P. Vértesaljai László SJ/Vatican News
