A Gondviselés volt a téma – csatlakozva ezzel a Szatmári Egyházmegye tematikus évéhez – a kaplonyi római katolikus plébánia szívgárdistáinak idei táborában, amelyről személyes hangvételű beszámolót adunk közre. A Szatmárhegyen július 26. és 29. között tartott tábor himnusza Minden bizalmam beléd vetem én volt.
Régi és új táborozók összecsomagolták ruháikat és lelkesedésüket, majd hétfő délben közel 50-en indultunk útnak. A négy nap folyamán megpróbáltunk jobban odafigyelni a jó Istenre, egymásra és önmagunkra. Lelkiekben vezetett minket elsősorban plébánosunk, Timár Sándor P. Asztrik, aki a napi szentmiséket bemutatta, illetve megszervezte az utolsó esti szentségimádást, amely után az egyik résztvevő úgy nyilatkozott: „nem tudom miért, de éreztem, hogy sírnom kell”.
Tempfli Máté diakónus és Mayer Nándor gyakorlati éves kispap bátorító szavaikkal láttak el minket a prédikációk révén. Kiemelték, hogy tekintsünk a gondviselés eszközeiként nagyszüleinkre, akik a mi gyökereink, illetve felhívták a figyelmünket arra, hogy a szentháromságos egy Isten belső életét szemlélve törekedjünk helyesen szeretni. Mindezek mellett a tábor himnusza (Minden bizalmam beléd vetem én) és a kiscsoportos beszélgetések, foglalkozások segítettek elmélyülni a témában: plakátkészítés, szívdíszítés és Kett-elemekkel való foglalkozás által próbáltunk gondviselőnkre tekinteni.
A jó Isten kegyelméből az időjárás is velünk tartott, így a szabadban tudtunk számháborúzni, focizni, vizes lufikkal játszani, pingpongozni, tollasozni, akadálypályát teljesíteni, és mindenki örömére métázni. Nagyon szép volt látni, ahogyan lelkesítették egymást a fiatalok játék közben. „Hajrá, bízz magadban!” – hangzott egy másodikos gyermek szájából a bátorítás.
A sok mozgást – volt, akinek a napi 33 000 lépés is összejött – a szakács nénik támogatták a finomabbnál finomabb ételekkel, amelyek közül nem hiányozhatott a nagy sikernek örvendő igazi sváb étel, a nudli sem. Az egymásra figyelésben segítség volt az ősréginek számító őrangyalos játék is, ami szerintünk soha nem megy ki a divatból. Az utolsó esti tábortűznél derült fény, hogy ki kire vigyázott. Megható élmény volt látni, ahogy a nyolcadikos „nagyfiú” megöleli a másodikos újoncot. Ekkor lettek kihirdetve a szobaszépségverseny dobogós helyezettjei is.
Külön öröm volt számunkra, hogy az apostolok (azok a fiatalok, akik már kinőttek a szívgárdista korból, mégis szívügyüknek érzik a kapott lelkületet továbbvinni) közül többen visszajöttek segítőnek. Az évek folyamán a táborvezetők figyelemmel követhették őket, s ha talán nem is mindig volt zökkenőmentes a kapcsolatunk, most láthattuk, hogy miből lesz a cserebogár. Nemcsak a gyerekeknek volt megerősítő élmény az együtt töltött négy nap, hanem a tábor szervezőinek is. Utolsó este a tábor kiértékelésénél egyöntetűen kijelentettük, hogy igenis van értelme velük foglalkozni, az energiáinkat rájuk fordítani, sőt, igazán velük foglalkozni van értelme.
Ezúton is köszönetet mondunk azoknak a támogatóknak, akik nélkül ez a tábor nem jöhetett volna létre. Hálával tartozunk a magyar egyházi és nemzeti kapcsolatokért felelős államtitkárságtól kapott 400 000 forintért és a Szatmári Római Katolikus Püspökségtől kapott 600 lejes támogatásért.
A tábor véget ért, hazajöttünk. Itthon a legtöbb szülő a „jövőre is mész?” kérdéssel mérte fel, hogy mennyire is volt jó gyerekének a tábor. A visszaérkezett információk alapján minden válasz igen volt. Adja Isten, hogy jövőre ugyanott, ugyanilyen lelkesedésben és örömben találkozzunk!
Jézus Szentséges Szíve – Jöjjön el a te országod!
Kind Csifi
