A kézdivásárhelyi Boldog Özséb-plébánia szervezésében az idei esztendőben is sor került a fiatalok nyári táborára. Az év folyamán, hétről-hétre tartott ifi órák tematikája, illetve az őszi és tavaszi csapatépítő hétvégék tárgykörét követően a példaképek témájában zajlott a tábor. Az alábbiakban a fiatalok beszámolóját olvashatjuk.
Megmaradni az istenszeretet útján
A mindennapok sodrásában talán kevesebb alkalmunk adódik átértékelni az élettapasztalatainkat, teret hagyni az elcsendesedésre és engedni kisimulni a lelkünket Istenben. Éppen ezért tud annyira sokat jelenteni egy hely, egy közösség, ahol az egymásrahangolódás és a másik ember pozitív irányú formálása nemcsak cél, hanem eszköz és belülről fakadó vágy is. Ezért is dobog olyan nagyon a szívünk ifjúsági közösségünkért, ezért is vártuk már oly nagyon az idei táborunkat. Bebizonyosodott: nem hiába!
Az évközben zajló találkozásinkon papbácsinknak, Kovács József tisztelendő úrnak és néhány meghívottunknak köszönhetően már érett bennünk a tábor témája, ha nem is tudatosan, de készítettük a lelkünket a ránk váró hétre, hogy minél jobban megérthessük, amit e néhány nap alatt a Szentlélek Isten embereken keresztül szeretett volna nekünk üzenni. Nem véletlen, hogy mottónk a változás köré épült, s hogy táborunk fő témájaként a mindennapi példaképeinket választottuk.
Igen tartalmas és színes hetet tudhatunk magunk mögött, nemcsak lelkiekben, de testben is fel tudtunk szabadulni, meg tudtunk pihenni. Hálatelt szívvel tekintünk vissza ezekre a napokra, amikben oly sok örömöt, felejthetetlen pillanatot, élményt és értéket fedezhettünk fel. Szép volt látni, hogy különböző hivatású emberek milyen nagy odaadással és lelkesedéssel tettek tanúságot hitükről, kiemelve a számukra fontos értékeket, rámutatva olyan szentek életére, akiknek fontos volt Isten és az emberek szeretete. Egyszerűségük és őszinteségük bennünk is nyitottságot és békét eredményezett. Az előadások alatt nem csupán régmúltban élő szentekről hallhattunk, akik életcélja és példája a mai kor fiataljainak elérhetetlenek, sokkal inkább emberekről, akik a szerénység, egyszerűség, hűség, nagylelkűség és állhatatos hit segítségével meg tudtak maradni az istenszeretet útján. Emberekről, akik talán ugyanolyan hibákkal és nehézségekkel küzdöttek, mint mi magunk, s akik egyáltalán nem voltak tökéletesek, de megvolt bennük a változni és változtatni akarás lelkisége. Emberekről, akiknek legnagyobb menedékük a jó Isten volt, s akiknek arcán éppen ezért tükröződhettek oly nagyon a szeretet vonásai.
A lelki programokon túl minden napra jutott valami közösségformáló tevékenység is: egy-egy közösen elkészített vacsora, együtt játszott játék, számháború, beszélgetés, bibliadráma, túra, rövid séta, együtt végigénekelt tábortűz, vizes játék, közös zenélés, valamint társasjátékozás. Ezek mind-mind formáltak és építettek bennünket. Megmagyarázhatatlan erő volt jelen közöttünk, ami nemcsak az egymás iránti előzékenységben, kedvességben és jóindulatban mutatkozott meg, hanem érezhető volt a szentmisékben is és talán legjobban a szerda esti szentségimádásban csúcsosodott ki. Ezalatt a pár nap alatt mindannyian rájöttünk, hogy nemcsak szóban kell példaképet választanunk és egyenes elveket követnünk, hanem mi magunk is példákká kell hogy váljunk tetteink és szavaink által, hogy valóban egymás és közösségünk javát szolgálhassuk. Hivatásukat mélyen megélő meghívottjaink szavaiból és jelenlétéből megértettük, hogy a jó Isten senkit sem könnyű utazásra hívott meg, de azt minden embernek megígérte, hogy ő végig mellettünk marad, még akkor is, ha a dolgok nem épp úgy alakulnak, mint ahogy azt mi elképzeltük.
Hála van a szívünkben elsősorban a jó Isten gondviseléséért, de mindenki iránt, aki jelenlétével gazdagította táborunkat! Külön köszönjük a konyhán tevékenykedők áldozatos munkáját, hogy képesek voltak a szinte lehetetlent is kivitelezni a tábor gördülékenységéért és sikeréért. A jó Isten fizesse meg munkájukat!
A névtelen segítőinknek és szponzorainknak is hálával tartozunk, plébánosunknak, Kovács Péternek, a meghívott előadóknak, név szerint: a Bándi házaspárnak, Lórándnak és Katinkának, Fülöp Zsombor segédlelkésznek, András Csaba jezsuita szerzetesnek, valamint Csillag Csilla segítő nővérnek, hogy példájukkal és szavaikkal építették és formálták lelkünket.
Isten után a legnagyobb hála és köszönet Kovács József segédlelkészünket illeti, aki testi korlátozottsága ellenére is időt és energiát nem sajnálva volt velünk és szervezte meg táborunkat. Tudjuk, hogy elsősorban nem értünk, hanem a jó Istenért tette, de mégis végtelen nagy köszönet van mindannyiunk szívében, hogy ennyi áldozatot hozott és hoz hétről hétre ifjúsági csoportunkért, példát adva nekünk az önzetlen szeretet formáló erejéről, a mindenre és az Istenre való visszamosolygás gyermeki öröméről. A jó Isten fizesse meg százszorosan jóságát!
Örömben színültig csordult szívvel tekintünk vissza táborunk minden percére, mosollyal nyugtázva a hét fáradalmait és kedves pillanatait egyaránt. Érezhettük és érezzük, hogy Isten kegyelméből egy igazán jó közösség tagjai lehetünk, lehetőséget kapva minden nap a fejlődésre az önismeret és az istenszeretet útján. Hála legyen a minket szerető Istennek mindenért!
Nánia Hanna, Nánia Hilda
