Kisillye, jelenleg Marosjára filiája, 1459 óta ismert település Maros-széken (Kis Illye néven 1492-től datált település). Templomának titulusa: Kármelhegyi Boldogasszony. A katolikus megújulás során a 18. században újraalapított székelykáli plébánia filiájaként szerepel 1917-ig. 1918-ban került újraalapításra gróf Mailáth Gusztáv Károly megyéspüspök által a marosjárai plébánia, amelynek filiájaként találjuk Kisillyét. 2015-ben tartotta a falu és a búcsújárók közössége az utolsó templomi búcsút a görögkatolikus vályogtemplomban, utána áldotta meg Palkó Ágoston plébános a kerület főesperesével, Oláh Dénessel közösen az építendő templomnak az alapkövét. 2021. július 18-án az újonnan felépült templomocska felszentelésének az ünnepére sor kerülhetett.
A falu és az egyházközség történetét monográfiailag még nem dolgozták fel. A falu egyik ősi családjából elszármazó Mihalik Béla, a magyarországi Jezsuita Levéltár és Rendtörténeti könyvtár volt vezetője, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának kutató történésze a saját családjának történetét kutatva jutott eredményekre e téren.
Az egyházközség története
Mihalik Béla vizsgálódása értelmében már 1496-ban felmenői közül Szengyeli Benedek megszerezte Illye egész-birtok nyugat felé eső harmadát. A Szengyeli családból Szengyeli Ferenc, 1633-as tanúvallomás alapján még halála előtt az illyei birtokrészt felosztotta két leánya között, akiket ki is házasított, „két szolgáinak” adta őket feleségül. Szengyeli Márta férje Perecsényi Pál, míg Szengyeli Durkó férje Gerendi Márton lett. Perecsényi Pál és Szengyeli Márta örökösei közül az illyei jószágon Tordai István deák kezdeményezésére Perecsényi János halála után osztoztak meg az erdélyi fejedelmi ítélőmester előtt. Tordai István azonban sókamarási feladatai miatt az illyei birtokkal nem tudott törődni, így oda tiszttartónak Boér Miklóst fogadta fel. Boér Miklós és Perecsényi Annának egy leánya volt, Boér Anna, aki iszlói Kerestély Péterhez ment feleségül, aki egy 1643. évi tanúvallomás alapján 1598 körül született. Leányuk, Kerestély Magdolna pedig majd Iszlay Györgynek lett a felesége.
Ennyit tudunk falu legrégebbről datálható családjairól. Illetve azt is, hogy a Szengyeli család és leszármazottai a protestantizmus felé fordult, a református és az unitárius felekezet közül azonban nem tudjuk, hogy melyik felé – állapítja meg Mihalik Béla.
Azt tényként elfogadhatjuk, hogy a falu a reformáció következtében többnyire protestánssá lett, Léstyán Ferenc kutatásai alapján a református felekezet lett meghatározó.
Ettől függetlenül a katolikus jelenlét a filiális egyházban mindvégig megmaradt, még ha mindvégig kisebbségi létben is. A katolikus megújulás során a 18. században újraalapított székelykáli plébánia filiájaként szerepel 1917-ig. 1918-ban gróf Mailáth Gusztáv Károly megyéspüspök újraalapította a marosjárai plébániát, amelynek filiájaként találjuk Kisillyét. Az 1918-ban plébánosként kinevezett Kicsid Géza rövid, két és fél éves szolgálata után 1930-ig újra a székelykáli plébánia látta el a kisillyei filiát. Török Mihály marosjárai plébánosságával a kisillyei pasztoráció újra Marosjára irányítása alá került, s ezt folytatta Szabó Gyula plébános, aki 1936-1938 között működött itt. Lakó János plébános 1939-ben bekövetkezett áthelyezése után Mészáros József vezette tovább a plébániát, s látta el a filiákat, így Kisiilyét is. Elhalálozása után Nagy Elemér rövid szolgálatát követően 1954-től átmenetileg újra csak a székelykáli plébános lett megbízva a falu lelki gondozásával. 1955-ben, egy fél évig Hodor Jakab marosjárai plébánosként szolgálta a falu katolikus közösségét, utóda, Pászka Ágoston 1955 decemberében érkezett meg Marosjárára. 1963-ban Barabási Gergely újmisés vette át a pasztorációt. Utóda a marosjárai plébánián és a hozzá tartozó filiákban – Kisillyében is – 1970 októberétől Sebestyén Domokos lett, 1976-tól pedig Kiss Vilmos plébános. 1984-ben András Zoltán kapott kinevezést a hívek lelki gondozására, őt Laczkó Vilmos plébános váltotta 1996-ban. 2004-ben Gábos Zoltán vette át a plébánia vezetését, 2006-ban történő áthelyezését követően Kopácsi Ferenc kapta ezt a megbízatást, akinek 2008-ban történő székelykáli plébánosi kinevezését követően a marosjárai plébánia, s így a kisillyei filia ellátása Pál Vilmos feladata lett. Az ő utódaként 2010-től Palkó Ágoston a lelki gondozója és adminisztrátora, a plébániai és a filiai falvak katolikus közössége jelenleg is örvendhet önzetlen szolgálatának.
A régi vályogtemplom
A kisillyei kis létszámú római katolikus közösség hívei 1966-tól a faluban akkor már üresen álló, a görögkatolikusoktól bérbe vett kis kápolnában vehettek részt a liturgikus tevékenységeken, e sorok írójaként itt kaptam lehetőséget arra, hogy első oltárszolgálatomat, ministrálásaimat elkezdhessem. Gyerekkorom egyik fontos, ehhez a templomhoz kötődő emlékeként él bennem, hogy egyházmegyei vizitációja során Bálint Lajos érsek személyesen misézett 1987 őszén ebben a kis kápolnában, amelynek búcsúját Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén ülte meg a falu katolikus híveinek a közössége. Tudomásunk szerint ekkor járt első alkalommal püspök a faluban.
A templom titulusa
A falu búcsú-titulusának a történetéről azt tudhatjuk, hogy Barabási Gergely újmiséséként ide került plébános 1966-ban, a görögkatolikus kápolna bérbe vevője volt az, akinek köszönhetően a Kármelhegyi Boldogasszony titulus került felvételre. Ugyancsak Barabási Gergely plébános indította újra a plébániai hitoktatást is Kisillyében, nagymamám családi háza adva ennek otthont. Azóta is a kis vályogtemplomocska búcsús ünnepe a kis falu egyik legkiemelkedőbb eseménye lett, amelyre elzarándokolt a környék római katolikus plébániai mellett a kisszederjesi, magyarul beszélő görögkatolikus hívek csoportja is.
Palkó Ágoston marosjárai plébánosként történő megbízása után látva ennek a vályogtemplomocskának az állapotát, kezdetben ennek kijavítását szerette volna megvalósítani. Ezt a tervet váltotta az új, római katolikus kápolna építésének a terve, s Palkó Ágoston csángó származású plébános éveken keresztül kitartóan küzdve kivitelezte, hogy a faluban egy felajánlott telken egy új templom épülhessen.
2015-ben tartotta a falu és a búcsújárók közössége az utolsó templomi búcsút a görögkatolikus vályogtemplomban, ezt követően a templomtól a búcsúsok átvonultak a jövendő templom helyére, ahol a kerület főesperesével, Oláh Dénessel közösen áldotta meg a plébános az építendő templomnak az alapkövét, az akkor még búzatáblába állította fel az oltár jövendő helyét jelző keresztet. Ezt követően a szentmiséknek, a búcsúknak a falu kultúrotthona adott otthont, egészen a mai ünnepségig.
Az álom valóra vált. A közigazgatási engedélyezések útvesztőiben vergődve, a kivitelezéshez szükséges engedélyek beszerzésének lépései mellett Palkó Ágoston plébánosnak sikerült úgy mozgósítania a helyben lakó, s a faluból elszármazó híveket,az erdélyi, de a magyarországi, sőt németországi adományozókat is, hogy most, 2021. július 18-án az újonnan felépült templomocska felszentelésének az ünnepére sor kerülhetett.
Kápolnaszentelés
A kápolna-szentelő szentmisén a szentelést végző Tamás József nyugalmazott segédpüspök beszédében kiemelte, hogy ahogyan a gyereket a szülei megkeresztelik s nevet választanak neki, ugyanúgy az újonnan épült kápolnát is megszentelni, felkenni szükséges, ugyanakkor nevet is kell neki választani.
Az ünnepi homíliában rámutatott, hogy a 13. században a Kármel hegyén élő szemlélődő szerzetesek ugyanúgy a Boldogságos Szűzanya oltalmába ajánlották magukat, mint ahogy országunk szent királya, Szent István is a Szűzanya oltalmába ajánlotta országát. A Kármelhegyi Boldogasszony mindannyiunk édesanyja, akinek oltalmát hittek és bátran kérhetjük bármilyen szükségben.
Erről a hitről tett tanúságot Palkó Ágoston plébános, aki a kápolnaszentelési szentmise végén mondott köszönetet. „Istennek legyen hála”, kezdte köszönő beszédét, amelyben máriás lelkületéről adva tanúságot, hálát mondott, hogy a Kármelhegyi Boldogasszony kézen fogva vezette őt és a közösséget ennek a kápolnának a felépítésében. Megköszönte a telket az Iszlai családnak, az anyagi támogatásokat a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának, a kivitelezéshez szükséges építkezési eszközöket biztosító cégeknek, a helyi és külföldi támogatóknak, azoknak külön is, akik a nevüket titokban akarták tartani.
A köszönőből nem maradtak ki sem a kápolna tervezői, sem annak kivitelezői, az oltárkép készítője, s a kápolna elkészülését bármilyen formában támogatók sora se, beleértve családtagjait, származási helyének csángó közösségét is. Magának a plébánosnak Tamás József nyugalmazott segédpüspök köszönte meg azt a kitartó munkát, szervezést, amely révén ez a kápolna elkészülhetett.
A kápolnaszentelő szentmisén részt vevő mintegy 150 zarándok, a 12 koncelebráló pap közösen énekelte el a pápai himnusz után nemzeti imánkat.
Az ünnepséget követő csoportképek készítése után kérdésünkre, hogy egy ilyen kis létszámúra csökkenő, alig több mint 15 hívet számláló közösségnek miért tartotta fontosnak a plébános egy új kápolna építését, Palkó Ágoston elmondta: „Isten dicsőségére és az emberek lelkének megmentésére mindent meg kell tenni”.
Vallomása szerint az új kápolna építése során mindvégig érezte a Szűzanya személyes közelségét. Annak eldöntésén túl, hogy a korábban használt görögkatolikus templom helyett új kápolnára van szükség, abban a folyamatban, ahogyan a többször változó, kinézett telkek közül éppen ez lett az, amely területet úgy lehetett termővé tenni, hogy kapu legyen az ég és a föld között, el egészen a korábbi, de végül elvetett épülettervek kapcsán is.
Ahogyan Palkó Ágoston fogalmazta: a Szűzanya így, ekkorára és ide akarta ezt a kápolnát, „Mi csak eszközök voltunk a Szűzanya művében és az ő szeretetében”. Ahol templom épül, ott a mennyország kapuja teremtődik meg.
Dr. Tamási Zsolt
