Erdélyi papok is részt vesznek a római Pápai Német–Magyar Kollégium magyar öregdiákjai, egykori szeminaristái háromnapos találkozóján Nyíregyházán. A baráti találkozó résztvevőit Szocska A. Ábel megyés püspök fogadta a Nyíregyházi Egyházmegye püspöki hivatalának udvarán július 6-án.
A római Pápai Német–Magyar Kollégium (Pontificum Collegium Germanicum et Hungaricum) magyar öregdiákjai minden évben találkoznak Magyarország, Erdély vagy Délvidék valamely egyházmegyéjében. Idén – hosszú idő elteltével – újra a görögkatolikusok láthatták őket vendégül: Véghseő Tamás, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola rektora főszervezőként és a kollégium egykori növendékeként állt az ügy mellé.
A háromnapos programba csaknem negyven lelkipásztor, teológiai tanár, szemináriumi elöljáró – köztük Gyulafehérvárról Hurgoi János irodaigazgató, Kovács Szabolcs érseki titkár, Oláh Zoltán, a szentírástudomány tanára, illetve Nagyváradról Kovács F. Zsolt irodaigazgató – kapcsolódik be hosszabb-rövidebb időre. A találkozóra elment többek között Tóth Tamás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára; Németh Gábor, az MKPK Titkárságának irodaigazgatója és Dobos András, a Görögkatolikus Papnevelő Intézet rektora is.
A program közös imádkozással kezdődött a Görögkatolikus Papnevelő Intézet kápolnájában. A vecsernyét Kocsis Fülöp érsek-metropolita vezette, aki köszöntötte a jelenlévőket.
Szerdán a vendégek Máriapócsra látogattak, ahol római katolikus szentmisét mutattak be a kegyoltárnál, majd Terdik Szilveszter művészettörténész a templomról és a kegyképről tartott előadást. Ezt követően Nyírbátor templomait keresték fel.
A Pápai Német–Magyar Kollégium Rómában évszázadok óta működő pápai intézmény, jezsuita vezetés alatt álló papnevelő intézet a német nyelvterületről és Magyarországról érkező növendékek számára Rómában. A huszadik század végén, 1987 után jelentkezhettek nagyobb létszámban magyarországi papnövendékek, így a ’90-es évek elején a magyar jelenlét megerősödött a kollégiumban: ekkor vált láthatóvá, ami addig inkább csak nevében volt jelölve – „et Hungaricum”. Ez lett a magyar ajkú kollégisták között húsz éve szerveződő éves találkozó neve is – mondta el Véghseő Tamás.
„A találkozás örömét és a közösségi élményt élhetik át újra azok, akik éveket töltöttek együtt a kollégiumban, de hazatérésük után egymástól távol kerültek. A német–magyar kollégiumban végzettek között lévő időbeli távolság miatt előfordult persze olyan is, hogy a találkozón résztvevők nem ismerték egymást korábban, így ez arra is alkalom, hogy különféle nemzedékek és korosztályok is megismerjék egymást” – mondta a rektor.
Forrás: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye/Magyar Kurír
