Részese és alkotója lenni a munkának – visszatekintés a Resurrexitre

0
1879

A csíkrákosi Cserekert Fogadó adott otthont az eseménynek, ahol összegyűltek Erdélyből a fiatalok, hogy fejlesszék hangszeres tudásukat, s közösen szolgáljanak az eseményt záró szentmisén – mondta el lapunknak Balás N. Dániel, a Főegyházmegyei Ifjúsági Főlelkészség (FIF) elkötelezett önkéntes munkatársa, a Resurrexit főszervezője. A június 11−13. között tartott eseményen több mint tíz zenecsoport húsz fiatalja vett részt. A részt vevő fiatalok közül Botár Márta osztja meg élményeit, visszatekintve az esemény számára fontos részeire.

Nem gondoltam, hogy ennyire jól fogom magam érezni a Resurrexiten, és ennyit tanulhatok, pedig már sokan mesélték, hogy milyen vagány program, de azért megtapasztalni teljesen új volt. Nekem ez volt az első igazi Resurrexitem, előtte csak a tavalyi, házhoz menő változaton vettem részt.

A közös zenélés ilyen formában különleges élmény volt, mert más felállásban, más hangszerekkel próbáltunk, mint amit otthon megszoktam. Nagyon örülök ennek az új tapasztalatnak, érdekes volt látni, hogyan működik egy olyan csapat, amelyik most szokik össze.

Rengeteget tanultam zeneileg is, a szervezőktől is, akik bátorítottak, hogy merjünk kreatívak lenni, a saját ötleteinkkel beleilleszkedni a közös zenénkbe. A többi résztvevőtől szintén sokat lehetett tanulni. Nem azt éreztem, hogy csak egy darab vagyok a nagy gépezetben, aki el kell végezze a feladatát, hanem aktív részese és alkotója vagyok a közös munkánknak, én is hozzátehetek egy kis részt.

A lelki programok voltak azok, amik megadták az alapját az egész hétvégének. Ezáltal tudatosítottuk, hogy a jó Istennek készülünk a zenénkkel, nem a magunk dicsőségére. Vele is volt lehetőségünk „találkozni”.

Mindezek mellett a társaság volt számomra a legnagyobb ajándéka ennek a hétvégének. A legtöbb résztvevőt már ismertem más FIF-es (Főegyházmegyei Ifjúsági Főlelkészség) programokról, de találkoztam új emberekkel is. A tény, hogy olyan fiatalokkal töltöttem el a Resurrexit három napját, akikről tudtam, hogy hasonló értékrenddel, érdeklődéssel és lelkesedéssel érkeztek, mint én, nagy lendületet adott. Velük volt lehetőségem a közös zenélés mellett mélyebben is beszélgetni, játszani, táncolni, sok nevetéssel eltölteni ezt a pár napot.

Tényleg otthon éreztem magam a Resurrexiten.

MEGOSZTÁS