Vonzóvá tenni a hitet

A nagyváradi egyházmegye papjai és szerzetesei zarándokoltak Szentjobbra Szent István király ereklyéi átvitelének ünnepét követően, május 31-én. Böcskei László megyés püspök volt a főcelebráns a délelőtt 11 órakor bemutatott szentmisén a Boldogságos Szűz Mária születésének tiszteletére felszentelt helyi plébániatemplomban, amelyet az egyházmegye főpásztora 2016-ban zarándokhelyként erősített meg. A Pray-kódex naptára szerint Szent László király 1084. május 30-án Szentjobbon talált rá Szent István ereklyéjére és az ő tiszteletére bencés monostort is alapított.

A zarándoklat a résztvevő papok és szerzetesek számára az egység kifejezésének és megélésének a lehetőségét jelentette, ahol együtt imádkozhattak és töltekezhettek, különösen a járvány nehéz hónapjai után, aminek idején kevés alkalom adódott a találkozásra.

Böcskei László megyés püspök prédikációjában köszönetet mondott paptestvéreinek és a szerzeteseknek, hogy vállalták a zarándoklatot, és különösen a járványhelyzetben tanúsított kitartásért a szolgálatban, majd kitért az evangélium egyes részeire, ahol Keresztelő Szent János tisztázza: nem ő a Messiás, viszont amikor elérkezett a kellő pillanat, megmutatta Jézust. Az apostolok meghívásáról is szó esik az evangéliumban: amikor bemutatták nekik Jézust, amikor megtalálták őt, hozzá szegődtek, majdnem ismeretlenül követni kezdték. Amikor Jézus észrevette őket, megkérdezte: mit akartok, miért követtek? Azok így feleltek: Rabbi, azaz Mester, hol laksz? Jöjjetek, nézzétek meg − válaszolta Jézus (Jn 1,39).
Hivatásuk mélysége van ezekben a szavakban. Fontos, hogy meghalljuk Jézus válaszát: jöjjetek és nézzétek meg. Amikor megismertük hivatásunkat és elfogadtuk azt, megtaláltuk a Mestert, de ne feledjük: ennek a kérdésnek és válasznak állandó aktualitása kell legyen életünkben. Ha megnézzük papi életünk utóbbi heteit, hónapjait, talán gyakrabban előjött ez a kérdés, mint máskor: Mester, hol laksz? Hol vagy ilyen próbatételek között, Mester? Hol keressünk? Hol találunk meg? Nem az elbizonytalanodás jele, ha ilyen kérdés fogalmazódik meg bennünk. A válasz is jön, ha eléggé nyitottak vagyunk. Indulj el minden nap, ha kell, és nézd meg, hol lakik a Mester. Van-e bennünk elég lelkesedés elindulni ma is, felkutatni, hol van ő embertársaim életében? Megvan-e bennem a kalandvágy feszültségének a dinamikája, ami arra késztet, hogy megkeressem, hol lakik a Mester? Fontos, hogy átjárja életünket ez a keresés és ez a találkozás. Ez teheti vonzóvá életünket és jelenlétünket az emberek előtt.

Megkísérthet a gondolat, hogy kevesen vagyunk, egyre kevesebben. De gondoljuk meg: teszünk-e eleget azért, hogy életünkkel vonzóvá tegyük a hitet, hogy másokat is meghívjunk: jöjjetek és nézzétek meg. A mi hivatásunk kialakulásában is voltak papi példaképek. Mi tudunk-e áldozatvállalásunkkal, egyenességünk által példát mutatni? Mi az Ő útjain járunk-e, vagy keressük mindig a magunk útjait? Tudatosítanom kell, hogy amikor pap vagy szerzetes lettem, nem a magam útjait akartam járni, hanem az Úrét. Jézus felolvas a zsinagógában, majd becsukja a tekercset, és tanítani kezd. Minden szem rászegeződik. Nekünk is az ő útjait kell járnunk, hogy minden szem ránk szegeződjön, hogy az általunk közvetített Isteni üzenetre mindenki figyeljen fel. Ne legyünk közönséges emberek, hanem maradjunk Isten üzenetének hiteles közvetítői.

A megyés püspök elmondta: nem csak ma zarándokolunk, hanem egész életünk zarándoklat, ami nem az ismeretlenbe, a semmibe, hanem a célhoz vezet. Ez nemcsak a mi célunk, hanem ezen a zarándokúton másokat is vezetnünk kell, segítenünk, célba vinnünk. Ezek pedig a hívek, nemcsak a legbuzgóbbak, hanem mindenki, akivel kapcsolatba kerülünk. Ez az a nyáj, amelyet nekünk Istenhez kell vezetnünk. Hozzátette: sokszor vigyáznunk kell hivatásunkra, gondozni, ápolni kell azt, de ne felejtsük el, hogy Jézus már kimondta: te a követéseddel, szolgálatoddal szikla kell legyél azokban a közösségekben, ahova mész, azoknak az embereknek az életében, akiket rád bíz.

A főpásztor feltette a kérdést: a papi/szerzetesi életemben van-e ilyen idő, a töltekezés ideje? Nem a kényelmesség miatt, hanem azért, hogy kellő energiát gyűjtsek a továbbhaladáshoz. Néha az aktivizmus megakadályoz abban, hogy elcsendesedjünk, megálljunk és megnézzük, hogy hol lakik az Úr. Legyenek tehát nekünk is ilyen töltekezési pillanatok az úton. Ne hordozzak magammal felesleges, haladásomban megakadályozó terheket.

János evangéliumának 1. fejezete 45. versében elhangzik a kérdés: Jöhet-e valami jó Názáretből? Mi is kérdezhetjük: jöhet-e valami jó Nagyváradról, Szentjobbról, Diószegről stb.? Igen, jöhet. De nem mert mi akarjuk azt, hanem mert bele tudunk helyezkedni Isten tervébe, munkatársai akarunk lenni tervének megvalósításában. Nem szabad engednünk a mai kor kihívásainak, a szorongásnak, félelemnek. Jöhet valami jó közösségeinkből általunk is, ha Isten vonzásába helyezzük magunkat. Ehhez kívánom Isten áldását, ebben próbáljunk összetartani, összefogni egymásra vigyázni és így Isten boldogító üzenetének a közvetítői maradni – ezzel a buzdítással fejezte be az egyházmegye elöljárója homíliáját.

A szentmise után a különböző pasztorális területeken tevékenykedő munkatársak bemutatták az erre az évre kidolgozott lelkipásztori tervet és javaslatokat. Ezeknek célja az, hogy a Ferenc pápa által meghirdetett Amoris Laetitia-családévben, valamint a Szent József-évben az elmúlt esztendőben elmaradt közösségteremtést és megerősítést alátámasszák, valamint a két tematikus évnek a lelkiségét ismertessék és terjesszék az egyházmegye híveinek a körében. Imaszándékos dobozt is adott át a főpásztor a plébánosoknak, hogy azt a plébániatemplomokban a Szent József szobor vagy kép közelébe elhelyezve, ezekbe gyűjtsék a hívek Szent Józsefhez intézett imaszándékait, amelyeket decemberben, az év lezárásakor a nagyváradi székesegyházban, Szent József pártfogásába ajánlanak közösen.

A következő egyházmegyei zarándoklat Szentjobbra szeptemberben lesz, akkor az egyházmegye hívei érkeznek a szentélyhez, a Szűzanya oltalmát és szent királyaink közbenjárását kérni.

Forrás: varad.org