Istenfélelem Lelke, önts belénk szent tiszteletet az isteni Fölség és az Ő kegyelmei iránt.
Amikor a Szentlélek leszáll az ember szívébe is, első ajándékát adja. Olyan, mint amikor a sötét, borús időben villám cikázik az égbolton mindent elvakítva, majd dörög és esik az eső…
Az elmúlt évtizedek folyamán felidézi bennem is a negyven év sötétségét, félelmét a hivatásommal kapcsolatban. Ebben az időben hívott meg Isten az Ő jegyesének és szolgálatára. Senkinek sem beszéltem erről, és édesapám mégis megtudta, s fi gyelmeztették is. Csak halála előtt beszélt róla, és kérte, hogy vigyázzak, mert követnek és börtönbe kerülök. Meglepődtem, és így válaszoltam: „Isten tudta nélkül egy hajam szála sem görbülhet meg.” Nem féltem, bíztam, hittem, imádkoztam. Isten kezébe tettem le életemet. Nem hátráltam meg. Tudtam, a Lélek ott fúj, ahol akar. Szívembe helyezte a Lélek ajándékait, köztük az istenfélelem Lelkét. Felismertem kegyelmét és ajándékait, tiszteltem és dicsőíteni tudtam Istent mindenért.
Alapítónk, Slachta Margit így fogalmaz: „Amikor olyan aggodalommal nézzük a világ menetét, nem tudhatjuk előre, hogy mi jön és mi jöhet, akkor olyan kimondhatatlanul szükséges, hogy békében, lelki nyugalomban, bizonyos fokú biztonsággal, de távol minden elképzeléstől járjunk ebben a rettenetes világban. Mennyire fontos ebben a világban. Mennyire fontos számunkra a Szentlélek ereje és kegyelme. Rendeltetésünk az Úristen dicsőítése. Az Úristen pedig az Ő dicsőségét a boldog ember által gondolta el. Hálás vagyok az én teremtő Istenemnek, hogy ebben az értékvilágban a jó Isten akarata folytán benne van az én boldogságom is.”
Szentkirályi Éva SSS
