A hatodéves diakónusok szokás szerint az utolsó tanítási héten szimbolikus búcsút vesznek a Papnevelő Intézettől, így idén május 25-én délben szólt utoljára nekik a csengő.
A papszentelés előtt álló hat diakónust a közösség nevében Biró Károly diakónus, az V. évfolyam felelőse búcsúztatta, aki jókívánságai mellett arra kérte a búcsúzó szeminaristákat, hogy ne feledkezzenek el arról a közösségről, ahonnan útra indultak Isten szolgálatára.
A búcsúzó diakónusok (balról-jobbra): Miklós Szilárd (Segesvár), Daly Attila (Nagybánya), Demeter István és László Zsolt (Csíkszentimre), Olasz Béla (Máréfalva), Küsmődi Csongor-Ignác (Ditró)
A bensőséges ünnepet Balázs Barnabás és Tóth Gellért szavalatai tették szebbé a Mazai Tihamér által vezényelt kis kórussal együtt.
A búcsúzó diakónusok nevében Daly Attila fogalmazta meg gondolatait, aki visszatekintve az elmúlt hétéves képzésre hangsúlyozta, hogy bár évfolyamuk különböző személyiségű emberekből állt, mégis mindig egy közös cél vezérelte őket az évek során. A hála szavai mellett tanácsokkal is ellátta a közösség tagjait, azt kívánva, hogy évek múlva mindannyian megélhessék a ballagás ünnepi pillanatát.
A szeminárium szokásai szerint a ballagás zárómomentuma az intézet csengőjének megszólaltatása volt, ezzel is kifejezve, hogy ebben az évben a szentelendők számára utoljára szólt a csengő, amely a tanulmányi évek lezárását jelentette.
A búcsúzó diakónusok – Daly Attila (Nagybánya), Demeter István (Csíkszentimre), Küsmődi Csongor-Ignác (Ditró), László Zsolt (Csíkszentimre), Miklós Szilárd (Segesvár), Olasz Béla (Máréfalva) – papszentelés előtt állnak, amelynek részleteiről a későbbiekben adunk hírt.
Forrás: Seminarium.ro
