A Verbum Keresztény Kulturális Egyesület munkatársa, az újságok terjesztéséért, könyvek forgalmazásáért felelős és az adminisztrációt koordináló irodavezető vagyok, ahogy egyik kliensünk nevezett, valamiféle „boltvezető”. Társam, lassan „szakmai élettársam” a sok együtt töltött időre való tekintettel Jakab Ildikó, kiadónk titkárnője, terjesztője, akivel lassan három éve azért dolgozom, hogy elsősorban a Vasárnap és Keresztény Szó lapok, heti, illetve havi rendszerességgel eljussanak a kedves Olvasóinkhoz.
Ez persze kis idő ahhoz képes, hogy Ildikó az idén harminc éve dolgozik a kiadónál, előbb a Gloria, majd a Verbum égisze alatt, végigkövetve szorgos és kitartó munkájával az első lapszám megjelenését el egészen a mostani XXXI. évfolyam 20. lapszámáig. Magát a terjesztést és a munkafolyamatot, amit hétről hétre odaadóan kivitelezünk, az édesanyák mindennapi munkájához tudnám hasonlítani. Amint az édesanyák napi rutinja, úgy a mi munkánk sem valami világmegváltó-megrendítő feladat, és inkább akkor van látszata, ha nem végezzük megfelelően.
Az újság „lappá levése” és egyben a terjesztői munkafolyamat egyik első állomása hétfőn kezdődik. Számunkra az első állomása, viszont szerkesztő kollégáinknak éppen ez a „vég”, a lapzárta napja, amikor minden munkatársunk egy képernyő előtt, hónapok óta otthonából azon dolgozik, hogy létrejöjjön egy összefüggő, beszédes és érdekes lap a múlt héten összegyűjtögetett sok anyagból. Ez a munkafázis, mivel mindig a legintenzívebb, ezért a szerkesztőknek a hétfő talán a legtelítettebb napjuk. Persze ez idő alatt mi, terjesztők sem vagyunk tétlenek, hiszen elő kell készíteni az újság kiküldésének munkafolyamatát, amelynek első lépése a címkéző rendszer átnézéséből, heti frissítéséből, illetve a címkék kinyomtatásából áll. Ez után következik a borítékok kiválasztása, a bélyegkészlet leellenőrzése, és minden halad a maga rendjében, persze ha nem akkor jövünk rá, hogy nem lesz elég címkepapír, ami arra ösztönöz, hogy nézzük már meg, hogyan állunk boríték-ügyileg. A baj csőstül jön, ahogy mondani szokás, és egyszerre szoktunk ráeszmélni, hogy fogyóban a ragasztószalag, vagy éppenséggel nincs elegendő bélyeg. Hozzá kell tennünk ugyanakkor, hogy igyekszünk figyelni minden, a terjesztéshez szükséges alapanyagra, így be kell vallanunk, hogy a fent vázolt eset csak a képzelet szüleménye… Komolyra fordítva a szót, a címkék kinyomtatását követően Ildikó kolléganőmmel két asztal fölé görnyedve a heti adagot mindig kettéosztva fogunk a megfelelő borítékok kiválasztásához, a címkék felragasztásához, ez jelen pillanatban olyan kétszázötven csomagot jelent. Jómagam főleg a Székelyföldre menő nagyobb adag újságcsomagokért felelek, míg Ildikó a postán küldendő kisebb példányszámos megrendeléseket készíti elő. Azt el kell mondanunk a könnyebb érthetőség érdekében, hogy az újság általában és legalább két módon jut el az olvasóhoz Kolozsvárról. Egyik küldési mód a Román Posta szolgáltatásával történik, itt három küldeményműfaj van: postai nyomtatványként (imprimate), ezek a súlynak megfelelő bélyeggel ellátva, kisebb példányszámos megrendeléseket jelent; sima csomagként (colet), és olyan csomagként, amelyeket nagysága és megrendelése folytán házhozszállítással teszünk fel. Szóval ebben a bonyolult, „postai” szakkifejezésekkel megtűzdelt kis világban telnek egy terjesztő feladatai, amelyek első látásra minden kezdőnek nagy fejtörést okoznak, így nekem is, hiszen körülbelül fél év kellett, amíg kiismertem magam a Román Posta rendszerének kavalkádjában, ahová akárhányszor mentem, mindig valami hiba került. Az az igazság, hogy ezt nem lehet sehol tanulni, annál inkább eltanulni, kijárva a sok sikertelen próba iskoláját. A hétfői nap viszont itt nem ér véget, mivel az újság a lapzártát követően megy nyomtatásra a kolozsvári Garamond Nyomdába. Ez általában este történik, így annak elhozása még a hétfői feladatok egyike.
A terjesztés részéről a csoda kedden történik. A keddi nap már lassan évtizedes távlatokban összeolvadt a kiadónknál egykor és ma dolgozó terjesztők fejében a csomagolással. Nálunk ez a „terjesztés ünnepe”, itt lesz és történik meg a következő munkafázis, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy Ön, kedves olvasó, vasárnap kezébe vegye az újságot. Pontosan ezért keddre mindig kijut a munka, hetünk legintenzívebb napja, és persze a sors iróniája, hogy általában pont ezen a napon akar mindenki mindent megoldani… A reggeli kávét követően Ildikó kolléganőmmel lekérjük a postai számokat a csomagokra, előkészítjük a papírmunkát és mindezek után kezdődhet az újságok beborítékolása és a postára való előkészítése. Az újságcsomagok két szállítóval jutnak el a plébániákra a helyi terjesztőinkhez vagy egyenesen az előfizetőkhöz: a már említett Román Posta által, illetve a székelyudvarhelyi székhelyű Prima Press Kft. szolgáltatása által. A csomagolást és a bepakolást követően megyünk az állomási postára, ahol hosszú sorokat kivárva és néha soron kívül tesszük fel az előkészített heti adagot. Több mint négy-ötszáz postai pecsétütést követően indítjuk útjára.
Röviden és tömören így néz ki a Vasárnap azon útjának egyike, amely által eljut a kedves Olvasóinkhoz, de meg kell említenünk, hogy munkánk sikerességéhez nagyban hozzájárulnak olyan kedves, jóindulatú helyi terjesztők, önkéntesek, plébánosok, akik a plébániákon segítik munkánkat. A jó Isten fizesse meg egykori és mostani plébánosoknak, terjesztőinknek helyi szinten azt a sok munkát, amelyet velünk társulva egy csapatban végeznek! Helyi terjesztőink gondot viselnek arra, hogy mindenki időben kézhez kapja a lapot. Követik és vezetik, összesítik és eljuttatják hozzánk az előfizetéseket, ezzel biztosítva fennmaradásunkat. Nagy-nagy köszönet értük, életüket a jó Isten oltalmába ajánljuk, és kérjük, hogy fizessen meg nekik a sok jóért!
Ambrus-Pál Arnold
Az írás megjelent a Vasárnap 2021/20-as száma Fókusz-összeállításának részeként.
Az összeállítás további részei:
