A legutóbbi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záróünnepségén, 2016-ban a Fülöp-szigeteki Cebu városában Ferenc pápa a következő világkongresszus színhelyéül Budapestet jelölte meg. 2017. június 18-án Magyarország katolikus templomaiban felolvasták a kongresszust meghirdető püspöki körlevelet, amelyben beszámolnak az eddigi történésekről, reményüket fejezik ki a rangos esemény kapcsán bekövetkező lelki megújulásra, továbbá bejelentik a magyar szentek ereklyéjét tartalmazó városmissziós kereszt útnak indítását.
A kongresszust meghirdető körlevelet az alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk.
Krisztusban Kedves Testvérek!
Nagy örömmel értesültünk tavaly, a Fülöp-szigeteken, Cebu Cityben tartott 51. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záróünnepségén arról, hogy Ferenc pápa a következő világkongresszus színhelyéül Budapestet jelölte ki. Felidéztük az 1938-as budapesti eucharisztikus világkongresszus emlékét. Az a nagyszerű ünneplés hazánkban és külföldön is maradandó lelki élményt jelentett. Kifejezte és Isten kegyelmével hatékonyan előmozdította a megértést, a cselekvő szeretetet, a hitet és a Gondviselésbe vetett bizalmat. Azóta is felhangzik templomainkban a Kongresszus himnusza. Megrendülten éljük át, hogy Krisztus „vándorlásunk társa lett”.
A pápai döntés után megkezdtük a szervezés előkészületeit. Megalakult a kongresszus titkársága. Kidolgoztuk javaslatainkat a kongresszus témájára és mottójára. Ennek részletes teológiai indoklása és római bemutatása után 2017 áprilisában a szentatya jóváhagyta a témát és a jelszót, amely így hangzik: „Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7). Ez a 87. zsoltárból vett idézet az Újszövetség fényében titokzatos utalás az Eucharisztiára is. A II. vatikáni zsinat ugyanis világosan tanítja, hogy „a szentmiseáldozat az egész keresztény élet forrása és csúcspontja” (Lumen Gentium, 11). „A liturgiából, különösen az Eucharisztiából mint forrásból árad belénk a kegyelem és valósul meg a legnagyobb hatékonysággal az emberek megszentelése Krisztusban és Isten megdicsőítése, amely az Egyház minden más tevékenységének célja” (Sacrosanctum Concilium, 10). Az Eucharisztia lelki életünk forrása, hiszen „benne van az Egyház egész kegyelmi gazdagsága, maga Krisztus, a mi húsvéti bárányunk és élő kenyerünk” (Presbyterorum Ordinis, 5). Olyan tiszta forrás az, amelyből mindnyájan meríthetünk az Eucharisztia ünneplése által, a szentáldozásban és a szentségimádásban.
A szentmise, a szentáldozás és a szentségimádás hatása nem áll meg a templom kapujában, hanem átalakítja az életünket. Sürget minket, hogy továbbadjuk a világnak az örömet és a segítő szeretet tanúságtételét. Krisztus rajtunk keresztül akarja kiárasztani a világra a bizalom, a béke, az igazságosság és az irgalmasság ajándékait. Az Eucharisztia ugyanis Krisztus megváltó művének jelenvalóvá tétele. Átalakít minket és küldetést ad, hogy átformáljuk magunk körül a világot.
Amikor a feltámadt Krisztus szavaitól lángra lobbant az emmauszi tanítványok szíve (vö. Lk 24,30–32), felismerték őt a kenyértörésben és belső késztetést éreztek arra, hogy sietve elinduljanak és megosszák az Úrral való találkozás örömét testvéreikkel. Szent II. János Pál pápa tanítása szerint (általános kihallgatás 2000. június 21-én): amikor a szentáldozásban részesülünk az Eucharisztia megtört és kiosztott kenyerében, mi, keresztény emberek és közösségek nem maradhatunk közömbösek azzal a hívással szemben, hogy ezt az ajándékot másokkal is megosszuk és magunk is a világ életéért adott kenyérré váljunk. Ezért az eucharisztikus áldozat ünneplése a leghatékonyabb missziós cselekedet, amit az Egyház közössége a világ történelmében véghezvihet.
1938-ban a nagy világégés küszöbén könyörögtünk a szentségi Jézushoz. Ma a józan emberség, a tudomány vívmányait szeretettel és felelősen alkalmazó bölcsesség, a kiengesztelődésre kész testvéri szeretet adományát, a világunk és életünk értelmét megvilágító hit fényét kérjük Istentől, hogy népünk és az egész emberiség lelkileg megújulva nézhessen szembe a mai idők kihívásaival.
A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak Budapest ad otthont. De a nagy esemény alkalom a missziós és lelkipásztori megújulásra hazánk minden egyházmegyéjében, a szerzetes közösségekben, a lelkiségi mozgalmakban, sőt határainkon túl egész régiónkban és szerte a világon. Pünkösd után megkezdődik a lelkipásztori előkészítés. Egyházmegyei felelősök irányítják a munkát. Missziós megbízottak fognak felkeresni számos plébániát, hogy a helyi közösségek is bekapcsolódjanak ebbe a folyamatba. A plébánosok vezetésével a missziós megbízottak elősegíthetik közösségeinkben az Oltáriszentség tiszteletének, a szentmise ünneplésének és a szentségimádás végzésének megújulását. A szent edények, a ruhák, az oltárok felszerelése, az imádságok és énekek megújulása a lelki megerősödést segíti. Ha pedig az egyházközségi karitászcsoportok és az önkéntes segítők jobban át tudják tekinteni, hogy kinek van szüksége idős kora, betegsége, szegénysége, magányossága miatt különleges segítségre, ez az egész hívő közösség megújulását eredményezheti. Hiszen nemcsak az azonos hit, a közös gondolkodás és az együttes liturgikus ünneplés kapcsolja össze helyi közösségeinket, hanem egymás megismerése és készséges segítése is az élet minden területén. Ehhez pedig szükséges, hogy ismerjük azt az emberi közösséget, amely a plébánia területén lakik, tudjuk, kik a katolikusok, kik azok, akik készek bekapcsolódni a hit megismerésébe, a szentségi életbe és a közösség mindennapi munkájába.
Az eucharisztikus világkongresszus előkészítésében újabban nagy szerepe van egy-egy szimbolikus tárgy országjárásának. Ilyen kiváló jelkép a 2007-es budapesti városmisszió keresztje, amely a magyar szentek ereklyéit tartalmazza. Amikor majd ez a kereszt országjárásra indul, megérkezését az egyes városokban lelkipásztori programok fogják kísérni. De már addig is sokat tehetünk ezért a megújulásért.
Kezdjük el már most a legméltóságosabb Oltáriszentség ünnepétől, vagyis Úrnapjától fogva a közös imádságot a kongresszus sikeréért! Mondjuk el minden vasárnapi szentmise végén, a záró könyörgés után, de az áldás előtt, ősztől pedig minden hittanóra végén is, a következő imádságot:
Ima a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusért
Mennyei Atyánk,
minden élet forrása!
Küldd el Szentlelkedet,
hogy az önmagát értünk feláldozó
és az Oltáriszentségben velünk levő Krisztust
felismerjük és egyre jobban szeressük!
Ő Urunk és Mesterünk,
barátunk és táplálékunk,
orvosunk és békességünk.
Adj bátorságot,
hogy az ő erejét és örömét
elvigyük minden emberhez!
Add, hogy a készület ideje
és az Eucharisztikus Kongresszus ünneplése
egész hívő közösségünk,
fővárosunk, népünk,
Európa és a világ
lelki megújulására szolgáljon!
Ámen.
Budapest, 2017. május 20-án
A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus elnöksége és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
Erdő Péter
bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek,
az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus elnöke
Veres András
győri megyéspüspök,
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke
Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus 2020. szeptember 13–20. között Budapesten lesz.
Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Általános Titkársága: NEK Titkárság – 1064 Budapest, Vörösmarty utca 40. e-mail-cím: titkarsag@iec2020.hu, a kongresszus honlapja: iec2020.hu
Forrás: Magyar Kurír
