A víz világnapján, március 22-én tette közzé Ferenc pápa nevében Pietro Parolin bíboros-államtitkár videóüzenetét, melyben arra buzdít, hogy a „vizet észszerűen, pazarlás nélkül használjuk fel és tudjuk megosztani azokkal, akiknek a legnagyobb szükségük van rá”.
Az ENSZ világélelmezési szervezete, a FAO főtitkárához, Qu Dongyu-hoz és az UNESCO főtitkárához, Audrey Azoulay-hez intézett beszédében Parolin bíboros a világnap „Megbecsülni a vizet” mottójából indul ki, mely arra hív minket, hogy „legyünk még felelősebbek ennek az alapvető elemnek a védelmében és felhasználásában. Víz nélkül ugyanis nem lenne élet és így városok, mezőgazdasági termelés, állattartás és erdőgazdálkodás sem lenne. Ennek ellenére ezt a természeti készletet nem gondozták olyan odaadó figyelemmel, mint amit megérdemel. Eltékozlása, elhanyagolása vagy beszennyezése hiba volt, mely napjainkban is folytatódik”.
A víz minden ember közös java
A 21. században, a haladás és a technológiai fejlődés korszakában nem mindenki jut ivóvízhez. Parolin bíboros üzenete idézi Ferenc pápa Laudato si’ enciklikáját (LS 30), amely szerint „a víz kivétel nélkül minden ember közös java, amiből mindenki megfelelő módon, egyenlő joggal meríthet saját méltó életviteléhez. Ennélfogva ez a világ súlyos társadalmi adóssággal tartozik a szegények felé, akik nem jutnak ivóvízhez, és ami következésképpen megtagadja tőlük az élethez való, elidegeníthetetlen méltóságot biztosító jogot”. Ehhez a szomorú jelenséghez tartoznak a klímaváltozás kártékony hatásai: áradások, szárazság, felmelegedés, gyors és kiszámíthatatlan csapadék, jégolvadás, folyók vízhozamának csökkenése, földalatti vízkészletek kimerülése. Mindezen jelenségek veszélyeztetik és rontják a vízminőséget és ennélfogva akadályozzák a békés és termékeny életet. Ezekhez a dolgokhoz társul a leselejtezés kultúrájának terjedése és a közömbösség globalizációja, melyek az embert arra indítják, hogy felhatalmazva érezze magát a világ kifosztására és kizsákmányolására. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg a jelenlegi egészségügyi válságról, mely csak növelte a létező társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségeket, nyilvánvalóvá téve a legrászorultabbak között a vízellátás hiányát és elégtelenségét. Parolin bíboros videóüzenetében hivatkozott Szent II. János Pál pápa Centesimus annus kezdetű szociális enciklikájára, mely az akkori és az eljövendő nemzedékek vízhiánya kapcsán felhívással fordult mindenkihez: „Dolgozzanak azon, hogy megszűnjön a tengerek és folyók, a földalatti készletek és források szennyezése, egy olyan nevelési mű által, mely előmozdítja az életstílusunk megváltoztatását, a jó, az igaz, a szép és a többi emberrel való, közjóra irányuló közösség keresését. Legyenek ezek az elemek, melyek meghatározzák a fogyasztás, a megtakarítás és a beruházások választását.”
A megfontolt „használatra” figyeljünk
Visszatérve a víz világnapjának a mottójára, a víz megbecsülése – folytatja Parolin bíboros a videóüzenetét – azt jelenti, hogy módosítjuk a nyelvezetünket. Ahelyett, hogy „fogyasztásról” beszélnénk, sokkal inkább a megfontolt „használatra” figyeljünk, valós igényeink szolgálatában, tiszteletben tartva másokét. „Ha valakinek van megtakarított vize, és azt mégis megőrzi az emberiségre gondolva − mondja Ferenc pápa –, ez azért van, mert elért egy erkölcsi szintet, amely lehetővé teszi számára, hogy túllépjen önmagán” (Fratelli tutti enciklika, 117. o.). Ha józanul élünk és választási szempontjaink középpontjába a szolidaritást helyezzük, akkor a vizet észszerűen, felesleges pazarlás nélkül használjuk fel, és meg tudjuk majd osztani azokkal, akiknek a legnagyobb szükségük van rá. Például, ha megvédjük a mocsarakat, csökkentjük az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, lehetővé tesszük, hogy a kistermelők öntözni tudjanak, ha javítjuk az ellenálló képességet a vidéki területeken, az alacsony jövedelmű közösségekben, amelyek a leginkább veszélyeztetettek a vízellátás szempontjából, akkor ezt ők majd a javukra tudják fordítani. A víz megbecsülése együtt jár továbbá az élelmiszerbiztonsággal, hiszen annak minden gyártási szakaszában lényegi szerepet játszik. A tiszta vízhez jutás és a víztisztítás csökkenti az élelmiszerek szennyezettségét és a fertőző betegségek terjedését. Az élelmiszerek okozta betegségek oka döntő mértékben a rossz vízminőség. Éppen ezért sürgős cselekvésre, az államok és kormányközi szervezetek összefogására van szükség! – buzdít a bíboros. Siessünk tehát, hogy inni adjunk a szomjazónak. Javítsunk életmódunkon, hogy ne pazaroljunk és ne szennyezzünk. Legyünk mi is főszereplői annak a jóságnak, amely arra késztette Assisi Szent Ferencet, hogy a vizet „testvérének” tekintse. Végül Parolin bíboros videóüzenete javaslatait a Mindenhatóra bízta: ő segítsen nekünk abban, hogy a lehető legjobban tudjuk befejezni a megkezdetteket!
Forrás: Vértesaljai László SJ/Vatican News
