A Csíki győztesek daganatos betegeket támogató csoport egyéves évfordulóját ünnepelte február 4-én, a rákellenes világnapon. Ezen a napon több online rendezvény is zajlott. A Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház és a Csíki győztesek támogató csoport is programokat szervezett az érdeklődők számára.
Szeretnénk pozitív szemléletet vinni a köztudatba, hogy a rák ne legyen tabutéma, szeretnénk megszelídíteni és eloszlatni a félelmeket. A rákos megbetegedés nem a „véget jelenti”, hanem egy változást, átalakulást, szemléletváltást, és nagyobb tudatosságot adhat. Ennek tanúi lehettünk szervezett programunkon is, amelyen öt túlélő személy osztotta meg tapasztalatát. Tanúságtételüket hallgatva a lelkem ujjongott, hogy az Úr milyen nagy dolgokat cselekedett bennük. Igazi harcosok, akik operáción, kemoterápián, sugárkezelésen mentek keresztül. Felfedve és nem letagadva ezt a betegséget nagyobb szabadsággal és jobban tudnak élni az érintett személyek.
A tanúságtételeket szakemberek előadásai egészítették ki. A Csíki győztesek támogató csoport egyik meghívottja Homa Ildikó szociális testvér, pszichológus volt, aki Stresszeljünk másképp című előadásában arról beszélt, hogy a stressz csak akkor károsító hatású, ha azt is gondoljuk róla. Nem a stressz betegít meg minket, hanem az, hogy a stressztől stresszelünk. A stressz legjobb ellenszere a másokért való élet, mert a gondoskodó viselkedés olyan fiziológiás változásokhoz vezet, amelyek segítik a szervezet regenerálódását.
A rendezvény másik meghívottja Tasnádi Mária pszichológus, pszichoterapeuta, az Alternatíva Egyesület a Leukémiás Betegekért Alapítvány létrehozója. Egyensúlykeresés című előadásában a diagnózissal való szembesülés fázisairól, a megbetegedés traumatikus hatásairól és a megküzdési módokról beszélt. A megküzdés egyik fontos módja az istenkapcsolat és az élet átértékelése.
Két túlélő, Hildebrand Erzsébet és Dósa Mária megosztották, hogy az isteni gondviselés hogyan vezette őket, Orbán Ibolya pedig naplójából olvasott fel részleteket. Személyes élményeik, tapasztalataik bátorítottak és tanítottak minket. A közel kétórás rendezvény nagyon bensőséges és gazdagító volt. Megajándékozva éreztem magam, és mindenki hálatelt szívvel zárta az estét.
A támogató csoport nagy előnye, hogy a betegséggel küzdők nincsenek egyedül és társakra találva a kereszthordozás is könnyebb. Ahogyan a szakirodalom is leírja, valamint Tasnádi Mária előadásában is hallhattuk, a rákos túlélőknek saját nyelvezetük van, hiszen mindannyian ismerik azt, amiről beszélnek, és jobban megértik egymást.
A találkozó egy kis farsangi hangulatú énekkel zárult, Karádi Katalin Soha se mondd, hogy vége című énekét dúdolta mindenki búcsúzásképpen. Élet és erő van a csoportunkban, és nem a szenvedésé az utolsó szó, hanem az Úré és az örömé. Győztes harcosok mindannyian!
Nagy-György E. Zelma sss
