EVANGÉLIUM
Miután Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten evangéliumát: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”
Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította őket: ,Jöjjetek velem, és én emberek halászává teszlek titeket.” Azok rögtön otthagyták a hálóikat, és nyomába szegődtek. Mikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, amint a hálókat javították a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a napszámosokkal együtt, és követték őt. (Mk 1,14-20)
Immár a második vasárnap témája a hivatás, az első apostolok meghívása, az a kerettörténet, amelyben az evangélisták bemutatják, hogyan kezdik el követni az első apostolok Jézust. Ennek a nagy témának mintegy előszavaként az első olvasmány Jónás próféta alakját tárja elénk. A róla szóló szentírási történet igen gazdag kalandos fordulatokban, akár azt is mondhatnánk, hogy szórakoztató olvasmány is lehet, de az értelmezése nem könnyű feladat. Elsősorban azt mondhatjuk el Jónás könyvéről, hogy ez egy teológiai elbeszélés, amely arra hív, hogy elcsodálkozzunk Isten meglepő sokszínűségén, és ne engedjük magunkat bebörtönözni a jónások által hirdetett istenképekbe.
Jónás könyvének főszereplője Isten szava, amely elindítja az események forgatagát, és amellyel magának a prófétának is szembesülnie kell az elbeszélés teljes vonalában. Jónást ez a szó Ninivébe küldi, de a próféta megtanult logikusan gondolkodni: minek menjen Ninivébe, miért hirdesse a pusztulást, ha szavának semmi eredménye nem lesz? Ninive helyett Tarziszba menekül, hátha ott az isteni szó nem állít elé semmilyen kihívást, hátha nem zavarja meg nyugodt életét a nála jóval hatalmasabb erő, amelyből hivatását is kapta. Tarziszt az ókorban gazdagsága miatt ismerték, sok bánya tartozott ehhez a városhoz, így Jónás döntését úgy is érthetjük, mint menekülést a jólétbe, menekülést a föld gyomrából jövő gazdagság biztonságába, ahol az ember saját erejéből épít biztonságot önmagának. Jónás próféta menekülése a mélybe tart. A hajón sem akar a legénység szeme előtt lenni, hanem a hajó mélyére költözik. De a kalandos utazás nem juttatja el céljához. Még mélyebbre kerül, az óceán fenekére, pontosabban egy hal gyomrába. Jónás mély álma jelzi, hogy inkább a halál biztonságát választja, mintsem a küldetéstől rárótt nehéz feladatot. Inkább a rejtőzködés, mint a kihívásra adott válasz. És Isten engedi, hagyja, hogy Jónás alászálljon személyes létezésének legmélyebb bugyraiba. A hal gyomrában Jónásnak meg kell értenie, hogy nem Isten elől rejtőzködik, hanem saját maga elől. Ha elszalad a mélybe, eltávolodik mindentől. Ott nincs kihívás, nincs kockázat, de öröm sincs, lelkesedés sincs, rácsodálkozás és szenvedély sincs, szeretet sincs, csak a halál. Jónás vallásos, hívő ember, de vallásossága a törvény szövetébe öltözött: do ut des, adok, hogy kapjak, szemet szemért stb. Amikor saját istenképének csapdájába esve menekül, egyedül, a mélyben, a sötétben kell végiggondolnia, hogy lehet, Isten nem is olyan, mint amilyennek addig ő elképzelte. A hal gyomrában kell rájönnie Jónásnak arra, hogy Isten irgalmas, mindig kész a megbocsátásra, és azt is meg kell értenie, hogy Isten nagysága mindig túllép az emberi elképzeléseken. Jónás tudta, hogy prófétai küldetése eleve kudarcra van ítélve: hiába hirdeti a niniveieknek a pusztulást, ha Isten „zsebében” mindig ott a megbocsátás. De prófétai küldetését mégis teljesítette.
Jónás kedves, humoros ember lehetett szerintem. Nem sikerült felnőnie még akkor sem, amikor a próbatétel mögötte volt. Az árnyékot adó ricinusbokor pusztulása után duzzogását jogosnak érzi: „Jogos a haragom mindhalálig”.
Jónást azért szeretem, mert úgy tud tragédiát játszani, hogy szíve mélyén tudja, ez csupa komédia (A. Grün). Mekkora nagy tanítás ez nekünk, akik telve pátosszal hirdetjük önmagunk és munkánk fontosságát! Isten pedig azt üzeni: sose mérd küldetésed sikerét annak eredményével.
László István székelyszenttamási plébános
Megjelent a Vasárnap 2021/4. számában.
