Az emberi élet szemszögéből nézve huszonöt év hosszú idő, még akkor is, ha történelmi perspektívából csekélységnek számít. Egy újszülött 25 év alatt, átmenve a legkülönfélébb fejlődési szakaszokon, felnőtté válik, és a szülői házból kilép az életbe. Bizonyos értelemben ez történt, történik a Vasárnap esetében is: hisszük, hogy fejlődik, alakul saját arcéle és folyamatosan keresi sajátos szerepét a gyors ütemben változó médiavilágban – mindezt hűen az örök értékekhez.
Mire törekszünk? Az evangéliumi, krisztusi értelemben vett teljes élet támogatására. Egyrészt azáltal, hogy újra meg újra rámutatunk: közösségeink ma is élni akarnak, és – Ferenc pápa szavaival élve – tevékeny szeretetük képzelőereje nem ismer határokat. Továbbá azáltal, hogy igyekszünk táplálni az Olvasó lelkét, rámutatva egy olyan életmódnak a vonásaira, amelyben „összeér az ég a földdel”, és egységbe fonódik a profán a szakrálissal azáltal, hogy a szentség átitatja a mindennapit, Krisztus és az ember (úti)társakká lesznek.
Közösségépítésre is törekszünk: Bízunk benne, hogy a helyi közösségeket erősíti az, amikor a nyilvánosság felfigyel rájuk, és amikor, ha csak az írott szó révén is, de megismerkedhetnek egymás értékeivel, ajándékaival és így érezhetik: egy nagyobb egység részei ők.
Talán furcsának tűnik, hogy hangsúlyozom: szerény eszközeinkkel egyházunknak (a szó szoros értelmében vett) katolikus, azaz egyetemes jellegét is szándékozunk erősíteni, rámutatva a világegyház gazdagságára, gondjaira, valamint arra, amit a mássággal való találkozás hozhat saját életünkbe.
Csupán néhány kiragadott szempont ez – meghívó az Önök számára is, kedves Olvasók, hogy velünk gondolkodjanak lapunk megújulása érdekében… Várjuk tehát a minőségileg több, a szebb, a táplálóbb felé mutató javaslataikat!
