Aki az Istennel találkozik, az más emberré lesz – mondta Schönberger Jenő szatmári püspök vízkereszt ünnepén, január 6-án a szatmárnémeti székesegyházban.
A karácsonyi ünnepkör egyik fontos állomása vízkereszt napja, amelyen Jézusnak a világban való megjelenését, megkeresztelkedését, majd működésének kezdetét, isteni erejének kinyilvánítását ünnepli az anyaszentegyház. A székesegyházban délelőtt tizenegy órától mutatott be szentmisét Schönberger Jenő püspök, amelynek elején asszisztenciájával a székesegyház jobb oldali apszisában levő mellékoltárhoz vonult. Ott megáldotta a sót, és az edényekben elhelyezett vízbe hintve azt, megáldotta a vizet is. Az új szenteltvízzel aztán meghintette híveit, így vonult a főoltárhoz, ahol megkezdte a legszentebb áldozat bemutatását.
Homíliájában a főpásztor Isten kereséséről, megtalálásáról, és az abból fakadó keresztény küldetésről, az evangélium hirdetésének fontosságáról beszélt. Azt kérte híveitől, legyenek útmutatók mások számára, vigyék el a megszületett Jézus örömhírét azoknak, akik még nem hisznek igazán. „Aki befogadja az evangéliumot, annak a lelkében feltündököl a világosság, annak az életében minden érthető lesz. Ő maga is világossággá változik. De ez a világosság nem kényszeríti rá magát senkire. Isten várja, hogy megkeressük őt és engedi, hogy azok, akik őszintén keresik, meg is találják. És ha nagyon sokan vannak, akik még nem fogadják be a világosságot, akkor a mi feladatunk az, hogy számukra mi legyünk az útmutatók, a világosság, az evangélium hirdetői, tanúságtevői akár alkalmas, akár alkalmatlan. (…) Az evangélista azt írja, amikor a napkeleti bölcsek meglátták a csillagot megállni a ház fölött, bementek és megtalálták a gyermeket anyjával, Máriával együtt. Nekünk is be kell mennünk Jézushoz. Nem kell várnunk, hogy Isten jöjjön. Ő már eljött, mindent megtett, amit tehetett. Most a mi feladatunk, hogy a napkeleti bölcsekhez hasonlóan fáradtságot, áldozatot nem kímélve keressük és találjuk meg a Messiást. Ez a keresztény ember feladata: folyamatos istenkeresés. Mindenben keressük Istent, az ő szeretetét. És ha megtaláltuk, akkor a bölcsekhez hasonlóan boruljunk le előtte. Ez a hódolat, tisztelet, ami Istennek jár egyedül. De olvassuk, hogy a bölcsek ezután más úton tértek vissza hazájukba. Ennek van egy szimbolikus jelentése is, mégpedig, hogy aki az Istennel találkozik, az más emberré lesz, az már nem tud tovább úgy élni, ahogyan addig élt, annak megváltozik a gondolkodása, a viselkedése, a beszéde, a világról alkotott felfogása. Ez jellemezze a mi életünket is, valahányszor szentgyónást végzünk, áldozáshoz járulunk. Legyünk jobb emberek! Az egész életünk haladás ezen az úton, amelyen gyakran elesünk. De mi fel akarunk állni, meg akarunk szabadulni a bűntől, meg akarjuk tisztítani a lelkünket, újra és újra Krisztusba akarjuk helyezni az életünket.”
Schönberger Jenő püspök a szentbeszéde végén kiemelte, vízkereszt ünnepéhez kapcsolódik a házszentelés hagyománya, amivel a keresztények kifejezik, hogy nem csak a szívükbe, az életükbe, de a házukba is be akarják fogadni Istent. Kinyitnak minden ajtót Isten előtt és vele megszentelik életük minden szegletét. „A házszenteléskor mi meghívjuk az Istent, hogy lépjen be. És ha Isten ott van a családunkban, a családi életünk is más lesz. Ez az a más út, a másképp való élet, amelyen mi haladunk.” A püspök ugyanakkor elmondta, a világjárvány miatt engedélyezte papjainak a házszentelések idei elhagyását. Ilyen esetekben a családfő vagy az édesanya átveheti a paptól ezt a feladatot, szenteltvízzel hintve meg a családi hajlékot és közben elmondva az áldás szövegét, az ilyenkor szokásos imákat.
A szatmári egyházmegye sajtószolgálata
