November 17-e a koraszülöttek világnapja, így ezen a héten általában több helyen is igyekeznek felhívni a figyelmet azokra a babákra, akik idő előtt érkeznek. A koraszülöttek hetében Horváth Zsófiát kértük, meséljen a megpróbáltatásokról, nehézségekről, s meséljen a gyermek csodájáról mint olyan anyuka, akinek kisfia a vártnál hamarabb gondolta úgy, megnézi magának a kinti világot.
Három éve érkezett… Hozott magával egy nagy zsák tanítani valót. Jelentem, a fiam életem eddigi legkeményebb, legeredményesebb és legcukibb tanára. Tízórás volt, amikor „leadta” az első leckét… Csíkszeredából Marosvásárhelyre repült a koraszülött intenzív osztályra!
Aztán két évig tanultam ezt az első leckét, amire végre megvilágosodtam, amikor „aha” élményként tört elő a megértés, amikor megértettem a válaszokat a kérdéseimre. Két évig pereltem a Teremtővel. A miértek csak úgy sorakoztak előtte: Miért pont mi? Miért pont vele? Miért így? Miért úgy? A kisfiam eközben hozta nap mint nap a leckéit. És amíg a gödör mélyén voltam, nem értettem, fizikai erők erejével próbáltam megoldani azt, amit fizikailag nem lehet. Csak a Lélek által. „Ha sok a világ zaja, s nem hallod a hited, keresd meg a csendet, és hangosítsd fel a lelked” – írja Sohonyai Attila. „Minden belül van, mindent ott keress. Benned a Forrás, melynek vizénél igazságra s fényre szomjazó lelked végre felfrissülhet, s visszatérhet önmaga erejéhez.” (Sándor Judit)
Tanultam, változtam, és kanyarodtam az új utak felé. A harmadik év leckéi egyenesen imádnivalók voltak. Röviden: nem csak a veszteségeken át lehetséges a tanulás és a lélek fejlődése. Sőt… Szabad hajolni, mielőtt törnél.
Köszönöm a kisfiamnak, hogy érte és általa ennyi csodában volt és van részem. Csak annyit mondhatok neki: csoda vagy, igazi hároméves csoda!
Kívánom minden édesanyának és édesapának, hogy megértsék: a gyermekek tanítani jönnek hozzánk, ők tanítanak minket, és nem fordítva (ha hisszük, ha nem). Minden egyes gyermek valódi csoda. Csak nézz rá, tűnődj el rajta, és hallgasd őt (a szíveddel is!).