A cserkészmozgalmat Lord Robert Baden-Powell of Gilwell (Bi-Pi) brit katonatiszt a 20. század elején alapította, a Magyar Cserkészszövetség 1912-ben alakult, a kommunisták tiltásai után 1989-ben alakult újjá. A Romániai Magyar Cserkészszövetség 1990-ben jött létre, ennek harmincéves évfordulóját ünneplik a cserkészek és a cserkészet általi nevelés tisztelői. Szerkesztőségünk aktív cserkészeket, cserkészvezetőket szólaltat meg az évforduló kapcsán. Összeállításunkban néhány híres cserkészt is említünk, akiknek életében, munkásságában tetten érhető mindaz, amit a cserkészneveléstől kaptak.
Egy közösségben, amelyben a személyek egyéni elhatározásuktól indíttatva vannak jelen, a hangulat, a munkavégzés, az eredmény tapasztalhatóan sokkal jobb, mint egy olyan csoportban, ahová kötelességből, megszokásból, kényszerből, mások elhatározása miatt mennek az emberek, vagy egyenesen a születés útján válnak a közösség tagjává. Érvényes ez a kis és nagy közösségek (egyház, falusi, városi közösség, hagyományápoló, lelkiségi csoportok stb.) életére nézve egyaránt.
Immár húsz éve, hogy a cserkészmozgalom tagja vagyok. Mint lelkivezető, csapatvezető, aki a közösségnek az életét ennyi ideje belülről ismerem, ennek a közösségnek a lelkiségét élem, látva a sok cserkész ifjú személyiségfejlődését, örömmel mondom: megéri cserkésznek lenni!
A cserkészetről, történetéről, fejlődéséről, felépítéséről, az eseményekről stb. lehet beszélni, írni, lehet információkat szerezni, de hogy igazából mi a cserkészet, azt csak az érti meg, aki részt vesz a cserkészprogramokon, annak lelkiségébe, programjaiba aktívan belekapcsolódik. Sokan vannak, akiknek az információk alapján van elképzelésük, véleményük a cserkészetről, de csak azok értik igazából a mibenlétét, csak azok érzik áldását, akik sok éven át aktív tagok maradtak. Azok, akik nem csak kaptak a cserkészettől (két-három év után kikoptak belőle), de már jócskán adtak, áldozatot hoztak érte (időt, életerőt, anyagiakat áldoztak, fizikai és szellemi munkát végeztek a programok kivitelezéséért), minden tőlük telhetőt megtettek, hogy a cserkésztörvények és a fogadalom értelmében a jó Istent, a hazát, nemzetet és embertársaik javát szolgálják.
Mi a cserkészet?
Ennek ellenére mégis megpróbálom megfogalmazni, hogy szerintem mi is a cserkészet. Egy tanmesének is beillő példával kezdem. Bizonyára sokan ismerik az olvasók közül A pillangó története című írást.
Egyszer egy ember a kertjében meglátott egy bábot az egyik ágon. Figyelte, ahogy egy kis rés jelent meg a bábon. Leült, és órákon keresztül nézte a pillangó küzdelmét, ahogy próbálja szétfeszíteni a bábot és átpréselni testét a résen. Az ember, aki mindezt nézte, azt vette észre, hogy a rovar abbahagyta a küzdelmet. Úgy látszott, feladja. A megfigyelő ekkor elhatározta, hogy segít a pillangónak megszületni. Hozott egy ollót, s szétvágta a bábot, hogy a pillangó könnyen ki tudjon jönni belőle. A pillangó ki is szabadult, de a teste erőtlen, duzzadt, a szárnyai pedig aszottak voltak.
A férfi várta, hogy a pillangó szárnyai kinyílnak, s majd elrepül, azonban ez nem következett be. A pillangó egész hátralévő életét a földön kúszva élte le. Soha nem vált képessé a repülésre.
Jó szándékkal próbált segíteni. Nem gondolta meg, hogy a küzdelem, melyet a pillangó folytat a báb szétfeszítéséért, ahhoz szükséges, hogy a vér és a nyirok a szárnyaiba tudjon áramlani, és teljesen ki tudjanak fejlődni azok. A küzdelme a teljes élet záloga lehetett volna.
Úgy gondolom, hogy a fejlődő személyiségnek, a tanuló ifjúságnak a cserkészet egy ideális burkot, bábállapotot biztosít, amelybe ha bemennek, lassan átalakulnak, kialakul bennük egy sokkal fejlettebb személyiség. Minél több ideig tagja az ember ennek a közösségnek, annál jobban látszik rajta az a hatás, amit a cserkészet eszmeisége, lelkisége rajta alakít. Hosszú évek tapasztalata alapján mondom: a cserkészet erényessé teszi a fiatalokat, képességeiket, személyiségüket fejleszti, számukra megtartó közösséget biztosít, életre szóló barátokat, szövetségeseket nyújt, s nem beszéltem a sok közös élményről, amelyeket egyénileg és közösségileg megélnek, ami széppé teszi életüket.
Hadd használjak egy képet az elmúlt 20 évet és a jelenben zajló csapatszintű és szövetségi szintű életet illetően. Gyermekkoromban, télen kedvenc szórakozásunk volt, hogy hógolyót dobtunk fel az istálló tetejére, amely a gravitációs erőnek köszönhetően felülről visszagurulva egyre nagyobb lett, s így ért le a földre, maga után egyre szélesebb nyomot hagyva, magára egyre nagyobb hótömeget tapasztva. Ma így tekintek vissza az eltelt 20 évre. Egykor 1999-ben, másokkal együtt beledobtam magam, beledobtuk magunkat a cserkészkedésbe. Évről évre egyre többen csatlakoztak, tapadtak a mozgalomhoz (az elköteleződés nagyon fontos!), a lelkiséghez, s köszönhetően annak az erőnek – mely a növekedésben segített –, az isteni gondviselésnek, egyre nagyobb lett a szövetség, egyre képzettebb emberek alkotják azt (köszönhetően a különféle képzéseknek, illetve a tagokban megszülető fejlődési, önképzési igénynek).
Befejezésül: csodálatos azt látni, hogy az 5. osztályban cserkészkedni kezdő bátortalan gyermek milyen talpraesett őrsvezetővé válik 12. osztályos korára. Azt is megfigyeltem, hogy amelyik osztályban van öt-hat cserkész, annak az osztálynak a hangulata jobb, mint ahol nincsenek. Én úgy látom, hogy a cserkészet a társadalom számára áldás. Tettünk róla, s még tegyünk róla, hogy az legyen.
Simó Gáspár
Cserkészvallomások
A cserkészet hatalmas változást hozott az életembe. Lassan négy éve tettem fogadalmat. Azóta gazdagodok a táborok, a keretmesés foglalkozások, a képzések által. Hamarosan elvégzem az őrsvezetőképzőt, s örvendek, hogy a tudást továbbadhatom a leendő őrsöm tagjainak. Számomra a cserkészet életmód, és nem hobbi. Örömmel megyek minden cserkésztevékenységre.
Gábor Tamás, VIII. oszt., a 126 sz. Kájoni János cserkészcsapat cserkésze
A cserkészet számomra egy életforma, ugyanakkor egy nagy család. Öt éve vagyok cserkész, és egyetlen percét nem bántam meg. Szeretek részt venni a programokon, pl. a BBL (Betlehemi Béke Lángosztás), CSELEN (CSErkész LElkiNapok), meseerdő, akadálypálya, túrák, de legfőképp a nyári táborokon. A cserkészet jó szervezői készségre tanított, szuper embereket adott mellém, akik barátaim lettek. Egy olyan közösség tagja lettem, melyben számítok, s melyben rám is számíthatnak a csapattagok. Azt szeretem ebben a közösségben, hogy megélhetem általa és benne a hitemet, hogy megtanít jobb emberré válni, s ötleteket ad, hogy miként tehetném én is szebbé a világot.
Csató Hunor, XI. A. oszt., a 126. K. J. cs. cs.
Úgy érzem, a személyiségem változott meg a cserkészet által. Régebben csendes, visszahúzódó voltam, mostanra aktív és nyitott fiatal lettem. Ebben a változásban a cserkészet segített. A csapat, ahol ebben az évben a kilencedikes újoncok őrsvezetője lettem, számomra a második család. Itt szereztem önismeretet, önállóságot, kitartást, bátorságot. A cserkészet kihívásokat adott, amelyeknek eleget téve – különösen az őrsvezetőképző követelményeinek – felülmúltam önmagamat. Most már felelősséget is kaptam, vállaltam a csapatban, és törekszem a kapott feladatnak eleget tenni.
Váncsa Orsolya, XI. A. oszt., a 126. K. J. cs. cs.
Híres cserkészek
Lady Olave Baden-Powell (1889–1977): 1912-ben, 23 évesen New York-i hajóútra kísérte el apját, ekkor ismerkedett meg a cserkészet megalapítójával, az akkor 55 éves Robert Baden-Powellel. A 32 év korkülönbség ellenére jól megértették egymást, összeházasodtak. Ezután Olave is az ifjúság nevelésének, az önkéntes munkának szentelte életét, csatlakozva férjéhez és annak testvéréhez, Agneshez, hogy megteremtse a lehetőséget a lányok felnövő generációjának is, hogy ennek a hatalmas kalandnak részesei legyenek. 1919-ben elvállalta az angol cserkészlányok vezetését. Megszervezte a Cserkészlányok Nemzetközi Tanácsát (International Council). Az I. világháború után újra megkeresték egymást a világ cserkészlányai, Magyarországon ebben a második időszakban indult el a mozgalom. 1930-ban Olave Baden-Powellt a világ leány főcserkészévé választották.
Joanne Kathleen Rowling, a Harry Potter szerzője 1965-ben született Angliában. A mesék, történetek iránt már gyerekkorában is élénken érdeklődő Joanne egy walesi falucskában nőtt fel. Gyermekkorában úgynevezett Girl Guide volt, vagyis lánycserkész. Rowling legszebb Girl Guide-élménye – amint arról egy interjúban megemlékezik – az elsősegélyjelvény megszerzése. Az írónő élete példázza, hogy a cserkész mindig készen áll, feltalálja magát a váratlan helyzetekben, nem csügged. Érdemes lenne J. K. Rowling bestsellerét egyszer ilyen szemmel is végigolvasni.
Szent-Györgyi Albert (1893–1986): az egyetlen magyar tudós, aki hazai kutatásáért kapott természettudományos Nobel-díjat. Cserkészettel való kapcsolata nagyon jól dokumentált, Nobel-díjasként is figyelemmel követte a cserkészek tevékenységét. A mozgalom számára rendkívüli presztízzsel bírt, hogy a világhírű tudós tevékeny „cserkésztestvér”.
Szerb Antal (Budapest, 1901–1945): a budapesti piarista gimnáziumba járt, éppen akkor, amikor magyartanára, Sík Sándor elindította a magyar cserkészmozgalmat. A magyar cserkészindulót szerző Sík Sándor hatására nemcsak az irodalmi pályát választotta, hanem a cserkészetet is, 1914-től nyolc éven át az iskola frissen alakult cserkészcsapatának oszlopos tagja, őrsvezetője volt. Szerb Antal a legelső magyar cserkészgeneráció tagja volt, akik a mozgalom további arculatát is meghatározták, akkor dőlt el, hogy a magyar fiatalok fogékonyak-e a mozgalomra, az gyökeret tud-e verni a Kárpát-medencében.
Köllő Zsófia
A teljes összeállítás a Vasárnap 45. számában olvasható
