Szent Erzsébet-gyűjtés az idősek és a betegek számára

Az idős és beteg személyekre fordítják idén a Szent Erzsébet-gyűjtés összegét, tájékoztatta portálunkat Molnár József, a Gyulafehérvári Caritas közkapcsolatok felelőse. A gyűjtést november 15-én tartják a templomokban, a Caritas azonban online adományozásra is lehetőséget biztosít. Kovács Gergely gyulafehérvári érsek 2020./X. körlevelében adakozásra buzdítja a híveket.

Árpád-házi Szent Erzsébet a Caritas védőszentje, emléknapját november 19-én ünneplik. Az ünnepnaphoz közel eső vasárnap – így idén november 15-én – minden évben gyűjtést szerveznek a Gyulafehérvári Caritas gondozottjai számára. Tavaly a fiatalokra és a gyermekre, az oktatásukra fordították ezt az összeget, idén az otthoni beteggondozásra és az idős, magára maradt személyekre fordítják a beérkező adományokat.

Az előző években nagyjából megegyezett a templomokban összegyűlt összeg, megközelítőleg 200 000–210 000 lejt adományoztak az egyházmegye hívei, számolt be Molnár József. „Azért is fontos számunkra ez a gyűjtés, hogy a hívek megerősítsék azt a tevékenységet, amit folytatunk, jelezve, hogy mellettünk állnap és hogy fontos az a tevékenység, amit mi végzünk” – fogalmazott a Gyulafehérvári Caritas közkapcsolatok felelőse. Azt is hozzátette, hogy a Caritas honlapján lehetőséget biztosítanak majd az online gyűjtésre, ahogyan azt az Egymillió csillag a nélkülözőkért adománygyűjtésnél is lehetővé tették, így a bankkártyás utalásra is lehetőségük van a jóakaróknak.

Az adományokat a Román Kereskedelmi Banknál megnyitott, RO46 RNCB 0003 0015 6949 0006 számú bankszámlára is lehet utalni (hivatalos megnevezése: Caritas Alba Iulia, adóhivatali szám: C.F. 4562770) vagy a helyi kirendeltségeknél, munkapontoknál is le lehet adni.

Kovács Gergely érsek egy történettel buzdítja a híveket

„Talán többek számára ismerős a történet, hogy egy idős nagypapa leette magát evés közben, mert nem tudta pontosan a szájához emelni a leveseskanalat. A fia, vagyis a családapa, úgy döntött, hogy elküldi a közös asztaltól. Készített neki egy kis asztalt a konyhában – ahol nem látszott –, hogy ezután egyedül fogyassza el a számára szükséges táplálékot. Így aztán nem okozhatott több botrányt, amikor barátok jöttek ebédre vagy vacsorára. Néhány nappal később, amikor az apa hazaérkezett, látja, hogy az ő legkisebb fia fadarabokkal, kalapáccsal és szögekkel játszik, és barkácsol valamit. »Mit bütykölsz? – kérdezte tőle. – Készítek egy asztalt, apa. – Asztalt, minek? – Hogy legyen neked is, amikor megöregszel, és akkor majd te is tudsz ott enni!«

Az idős ember nagy kísértése, ami megnehezítheti életét: az az érzés, hogy már életének nincs értelme. Ha semmire sem érzi magát jónak, akkor nincs is rá szükség. Ha semmi hasznát nem veszik, akkor fölöslegesnek érzi magát. De lehet, hogy nemcsak így érzi, hanem így is tapasztalja a hozzátartozók szavaiból, magatartásából. Kedves Testvéreim! A fenti történetben a gyerek tükröt tartott édesapjának, az édesapa pedig rögtön intézkedett és az idős nagyapa visszakerült a családi asztalhoz.” – fogalmaz Kovács Gergely érsek körlevelében.