Assisi Szent Ferenc több mint nyolc évszázaddal ezelőtt egy társadalmi és egyházi krízis közepette feleletet kínált az adott helyzetre, amely megújulást, újjászületést eredményezett. Ez a válaszadás nemcsak elmélet, nem is pusztán egy lelkiség, hanem életforma, pontosabban egy életforma váltás, ami akkor – egy tágabb kontextus fontos részeként – egy új (nemcsak szerzetesi, hanem társadalmi) rend kialakulását eredményezte. Az elmúlt nyolcszáz év tapasztalata, hogy ez az életforma újabb és újabb történelmi helyzetekben is tud érvényes válaszokat adni.
Ennek egyik része a gazdasági kérdésekhez kötődik: Szent Ferenc tulajdonnélkülisége egy olyan irányba mutat, amely szembemegy az ember ösztönös „gyűjtögető” magatartásával. S itt fontos látnunk, hogy nem feltétlenül a szegénység választásáról van szó (ami csak egy „látványos”, s sokszor talán nem is annyira szimpatikus megnyilvánulása a tulajdonnélküliségnek), hanem a kisajátításról való lemondásról, ami nem pusztán csak az anyagiakra vonatkozik, hanem bizony sokszor az emberi élet más dimenzióit is érinti.
De ugyanilyen fontos tényezője ennek az életformának, s részben össze is függ a kisajátítással, a teremtett világhoz való viszonyulás. Modern témának tűnik, amit ma ökológiaként emlegetünk, de Ferenc már rég meglátta azt, hogy mi mindannyian a teremtett világnak a része vagyunk (minden teremtmény fivérünk és nővérünk), s igazából nekünk nem is védenünk kell azt, hanem helyes módon együtt élni vele.
Nem elhanyagolható része ennek a Szent Ferenc-i lelkiségnek a közösségi tapasztalat, s ehhez kapcsolódóan a társadalmi élettel kapcsolatos kérdések helyes kezelése.
Természetesen fontos megemlítenünk, hogy a Poverello számára mindezeknek a kérdéseknek a hátterében a mennyei Atyával való helyes kapcsolat húzódik meg: ezen alap nélkül nincs megfelelő magyarázat azokra a választásokra, amelyeket az itt említett területeken, viszonyokban Szent Ferenc tett. Ezek csak akkor érthetőek, s válnak élhetővé, vonzóvá az ember számára, ha ő maga is képes a teremtő és gondviselő mennyei Atya, a megtestesült és megváltó Ige, és az éltető és vigasztaló Szentlélek jelenlétére nyitottnak maradni.
Ferenc pápánk, választott nevéhez hűen gyakran támaszkodik Assisi szegénykéje által, az ő életpéldájával adott útmutatáshoz. Ennek fontos jelzései a gazdasági kérdésekben kifejtett megnyilatkozásai, ahol elég nagy teret kap az evangéliumi értékek elsőbbségének hangsúlyozása a gazdasági érdekekkel szemben. De az sem véletlen, hogy a „közös otthonunk”, a teremtett világgal kapcsolatos problémákat tárgyaló enciklikájának a Laudato sì (Áldott légy) címet adta, s magában a megnyilatkozás szövegében is többször hivatkozik Szent Ferencre, mint ma is érvényes példaképre a jelenkori környezeti problémákkal való szembenézés módjának a keresésében.
Feltehetőleg hasonló hozzáállást láthatunk a ma közreadott Fratelli tutti (Testvérek, mindannyian) kezdetű enciklikában is, ahol a jelenlegi – társadalmi-gazdasági, ökológiai és egészségügyi – krízishelyzetben, ismét Szent Ferenc szavaival kezdi a legrangosabb pápai megnyilatkozást, ezzel is hangsúlyozva azt, hogy a nyolc évszázaddal ezelőtt, Assisi szentje által mutatott út nemcsak hogy ma is járható, hanem éppen hogy ez adhat ma is, olyan kérdésekben is helyes irányt, mint az emberek közötti testvériség vagy éppen a társadalmi egymásrautaltság.
Orbán Szabolcs OFM
(Az írás a Vasárnap 2020. október 4-i, 40. lapszámában jelent meg Assisi Szent Ferenc élő emlékezete címen készült összeállításunk részeként)
[…] Assisi Szent Ferenc… a mindig má-ban […]