A Szociális Testvérek Társasága 1926 augusztusában gondolt egy nagyot és merészet, és megalapította Aradon a Romániai Katolikus Nőszövetséget. Ez előrelendítette a nők szerepét a romániai egyházban. Kolozsváron az 1989-es forradalom után Szim Lídia szociális testvér kezdeményezésére 1990. március 14-én indult el a Szent Mihály Római Katolikus Nőszövetség, majd megalakult az Erdélyi Római Katolikus Nőszövetségek Egyesülete, amelynek elnöke jelenleg a kolozsvári Fábián Mária. Ennek tagjai számára évente két lelkigyakorlatot tartanak, egyet ősszel, egy másikat tavasszal. Ez utóbbit 2010 óta hagyományszerűen Kolozsváron szervezik meg.
Ebben az évben is sok helységből sereglettek a kincses városba a lelki felüdülésre vágyó tagszervezetek elnöknői, képviselői, lelkivezetőikkel együtt. Mint mindig, nagy szeretettel fogadták őket. Az őszi találkozó óta a 37 nőszövetségből álló egyesület két új taggal bővült: a gyimesbükkivel és a szentegyházasfaluival. Rajtuk kívül az erdélyi és partiumi nőszövetségek közül képviseltette magát Barót, Beszterce, Borszék, Brassó, Csíkcsicsó, Csíkszentmárton, Csíkszereda, Csomaköz, Felsőbánya, Hidegség, Kolozs, Kolozsvár, Kraszna, Krasznabéltek, Marosvásárhely, Mezőpetri, Nagybánya, Nagyvárad, Nyárádremete, Oroszhegy, Parajd, Sepsiszentgyörgy, Szatmárnémeti, Szászmedgyes, Székelyudvarhely, Zilah, Tasnád és Tusnád.
A Szent Mihály-templomban a lelkigyakorlat nyitó szentmiséjén a mostani, immár 18. alkalommal megrendezett találkozó mottójával: Gyertek, járjunk az Úr világosságában (Iz 2,5) köszöntötte az egybegyűlteket a főcelebráns, Kovács Sándor kolozsvári főesperes, a nőszövetségek országos lelkivezetője. Keresztes Olivér kolozsi plébános homíliájában a 23. zsoltárra alapozva világított rá arra, hogy Krisztus az a jó pásztor, aki szereti, ismeri és törődik övéivel. Biztatta a jelenlevőket, hogy olyan közösséget próbáljanak létrehozni, ahol a tagok egymás javát szolgálják a segítségnyújtásban.
A legszentebb áldozatot 16 lelkivezető és két segédlelkész koncelebrálásával mutatták be.
Másnap a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának Szent Jeromos -kórusa Márton Szabolcs vezényletével a zene szárnyain hangolta az összejövetelre a résztvevőket, Ágoston Ferenc krasznabélteki plébános Gyertek, járjunk az Úr világosságában címmel tartott előadást. A terembe későn érkezettek alig találtak helyet. Az előadó a keresztény életet kacskaringós, kavicsos ösvényhez hasonlította, amely nem szabad megrekedjen a csodálkozás szintjén. Ahhoz, hogy a mennybe vezessen ez az út, a tanulás, a tettek keskeny útját kell járni. A békétlen világnak az Úr világosságára van szüksége. Isten a fény által irányítja az utána vágyókat. Isten követésében a hit eligazítást ad. Szókratész gondolatmenetét követve arra tanított, hogy fontoljuk meg másokról mondott kijelentéseinket. Szent Ágoston szavaival arra intett, hogy tegyük meg azt, amit Jázus kér tőlünk, kövessük őt. Krisztus csak azoknak tudja átadni az ő világosságát, akik hisznek benne. Maradandó kincsekre törekedve, van, amit átadni másoknak.
Rövid szünet után Kovács Sándor főesperes-plébános előadásában a kolozs-dobokai főesperesi kerület történetét mutatta be az egyházmegye Szent István-i, 1009-es alapításától máig. Beszélt a Szent László király korában létrejött székeskáptalanokról, a főesperességek megszervezéséről, amelyből a 13. században már 13–15-ről van tudomásunk. Az 1279-es budai zsinat szerint a főesperesnek egyetemi tanulmányokkal, egyházjogi jártassággal kell rendelkeznie. Vatikáni okmány igazolja a gyulafehérvári egyházmegye 610 plébániáját már a 14. században, ezekből 99 a kolozs-dobokai főesperességben volt. Kolozsvár nem volt püspöki székhely, de gazdasági szerepe és humanista törekvései, egyházi szerepe megalapozta a város rohamos fejlődését. 1199-ből ismert Henrik főesperes neve. A 14. században a királytól szabad plébániai jogot kap. Több egyházi intézményről tudósítanak a történelmi iratok: a Szent Mihály-, a Szent Péter- és Pál- templomokról. A középkorban szerzetesi házak, rendházak is voltak Kolozsváron, amelyeket domonkosok, ferencesek laktak, akik saját templomot építettek. Mindkét szerzetesrendnek női és férfi ága is létezett. A 15. században Kolozsvár lakossága elérte az 5–6 ezret is. A városon végigsöpört 1517-ben Luther Márton tana, később Kálvin Jánosé, majd Dávid Ferencé, ez utóbbi az unitarianizmust juttatta diadalra. 1556-ban a fejedelemség kisajátította az egyházi épületeket, érvényre juttatva a cuius regio, eius religio elvét. A katolikus hitben egyre kevesebben maradtak meg Kolozsváron, de Csíkban megtartották azt. 1607-ben csak 40 katolikus pap maradt meg hitében az erdélyi egyházmegyében. A Szent Mihály-templom a történelem során számos koronázásnak, fejedelmi beiktatásnak volt a helye. A kolozs-dobokai főesperesi kerület területén a domonkosokon és ferenceseken kívül jezsuiták, piaristák, minoriták tevékenykedtek, gondot fordítva a nők hitéletére. Ezt tette a reneszánsz lelkületű Hirschler József főesperes is, aki 1926. július 4-én kolozsvári beszédében így bíztatta a nőket: ,,Önökön múlik, hogy felemeljék ezt az emberiséget”. Kovács Sándor főesperes a Szent Mihály-templom jelentős művészi értékeire is kitért, így az ott megtalálható családi címerekre is. Beszámolt az itt jelentősebb tevékenységet kifejtő plébánosokról. Nem feledkezett meg az egyház történéseiben fontos szerepet betöltő Márton Áronról sem, aki előbb egyetemi lelkészként, plébánosként tevékenykedett, 1939-től 1980-ig püspökként szolgált az egyházmegyében. Említette Czirják Árpád kolozsvári főesperest, pápai prelátust, érseki helynököt, kanonokot, és több mint két évtizedes munkásságát. Ezt követően a résztvevők közül egyesek városnézőbe, mások a Házsongárdi temető látogatására indultak. Este a Szent Mihály-templomban Balázs Ferenc marosvásárhelyi plébános mondott homíliát. Az egyházzenei szolgálatot a Szent Cecília-kórus biztosította Potyó István karnagy irányításával.
A harmadik nap a kolozsvári születésű, Poór Lili-díjas színész és egyetemi tanár, Albert Júlia szívet-lelket megörvendeztető Március 15 című, a magyar irodalom jeleseiből való vers- és prózaösszeállítást élvezhették a jelenlevők. Délben a lelkigyakorlatot záró szentmisét Csiby József brassó-belvárosi plébános celebrálta. A homíliában Sövér István krasznai plébános Jézusra irányította a figyelmet. Az alázatosság példaképeként a Szűzanyát állította elénk. A nőszövetségek tagjait arra buzdította, hogy igyekezzenek elsajátítani a máriás lelkületet.
A szentmise végén a nőszövetségek elnökei Kovács Sándor országos nőszövetségi lelkivezető segítségével megújították fogadalmukat zászlójuk előtt, amelyet Sabău-Trifu Cristina képzőművész tervezett. A Hitben, szeretetben, jóra való törekvésben együtt jelmondat díszíti a lobogót, emlékeztetve a tagokat hivatásuk megélésére. Az értelmesen együtt töltött három napra visszagondolva, friss élményeikkel tarsolyukban hazafelé indult a közel 150 résztvevő, hogy vigyék, hirdessék, adják át az itt kapott fényt, tegyék szebbé, gazdagabbá saját plébániai közösségeiket.
Bíró Jolán-Ilona
