Falakon kívül – és más helyszínen – tartották meg a nagyvárad-újvárosi Szent László-templom búcsúját június 27-én. Védőszentjének emléknapján a főpásztor, Böcskei László mutatta be az ünnepi szentmisét a székesegyház előtti téren, ott, ahol néhány héttel ezelőtt – húsvét 5. vasárnapján – szinte teljesen egyedül, a hívek látható jelenléte nélkül emlékezett meg az egyházmegye és a város alapító szent királyáról, az egyházmegyei zarándoklati nap alkalmával.
A rendkívüli templombúcsú kezdetén Pék Sándor nagyvárad-újvárosi esperes-plébános köszöntötte házigazdakánt a szentmisére érkező híveket. Elmondta, hogy a rendkívüli helyzetre és az előírásokra való tekintettel döntöttek úgy, hogy idén a búcsút Szent László király szobra körül fogják megünnepelni, amely évtizedeken keresztül a főtéren, a templom mellett őrködve állt a város és a nép felett. Bevezető szavaiban a megyés püspök hangsúlyozta, hogy bár az idei egyházmegyei zarándoklati napot nem lehetett a hagyományos keretek között megtartani, Szent László király emléknapja alkalom és lehetőség arra, hogy újra az ő oltalmába helyezzük életüket és az egész világot, élő koszorút alkotva szobra körül.
A szentmise szónoka, Szabó Ervin nagyvárad-olaszi plébános három olyan vonást emelt ki Szent László jelleméből, életéből, amelyek miatt a mai kor embere előtt is példaképként állhat a szent király. Számára fontos volt a családi, testvéri béke; az ő életművére tekintve nekünk is az összetartozás embereivé kell válnunk, akik megfogják egymás kezét a megmaradás érdekében; bölcs vezetői előrelátása pedig segítségünkre lehet ahhoz, hogy tudjunk, merjünk tervezni, cselekedni – mindezt ne csak a magunk, hanem a közösség érdekében is.
A székesegyház bejárata előtt felállított oltár mellett helyezték el a Szent László-templom oltárképének másolatát, amely azt ábrázolja, ahogyan Szent László király átadja a kulcsokat a város püspökének: nem csak vasdarabokat, hanem egész művét, lelkiségének, bizalmának és hitének erejét.
