Isten művei csodálatosak. A világegyetem megteremtése Isten remekműve, melynek gondozását az emberre bízta. A nap, mely melegét árasztja és fényével beragyogja életünket elengedhetetlen az életben maradáshoz. Amennyire szükséges a napfény és annak melege az ember és a természet fennmaradásához, épp annyira szükséges, hogy lelkünket is tápláljuk. Hogyan táplálhatjuk a lelkünket? Több lehetőségünk van rá, emberi és természetfeletti módon is. Egy jól végzett imádság, egy elmélkedés, egy lelki olvasmány, egy találkozás, egy jó cselekedet, egy mosoly mind-mind lelki táplálékok lehetnek. Azonban a legtökéletesebb lelki táplálék, az Eucharisztia. Ahhoz, hogy ne csak „beprogramozott gépek” legyünk, hanem teljes életet élhessünk, amilyen életet Isten ajándékozott nekünk és mindennap felkínál, szükségünk van a lelki táplálékra.
Szent Pál a következőképpen ír a korintusi híveknek: „Mert az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek: Urunk Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet, és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre.” Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, és e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön. Ezért aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza.”
Az Eucharisztia, az Oltáriszentség csúcs és forrás, életünk legdrágább kincse! Az Istentől ránk hagyott legdrágább kincs, a legtöbb, amit Isten a lelki vigaszra váró, néha szomorkodó, de mindig bizakodó emberre hagyott: Önmaga, vagyis az Eucharisztia. Az Oltáriszentség, a legtöbb, amit Isten adhatott. Az Eucharisztia lelkünk ingyenes tápláléka. Soha nem fogjuk megérteni egészen, milyen nagy csoda részesei vagyunk, amikor letérdelünk az átváltoztatott, jelenvalóvá váló Úr Jézus Szent Teste előtt. Krisztus, a mi Napunk, önmagát adja. Vágyódik a szíved a Vele való találkozásra?
Barta Barnabás (mezőpetri plébános)
