Amikor mosolygó arcot, tekintetet látok olyan, mintha a napot látnám. Az Isten adta napot, mely életben tartja a világegyetemet és az emberiséget. A mosoly életet és reményt nyújt. Ahogy a naptól kapjuk a meleget és a szükséges vitaminokat, úgy embertársaink mosolya is egy „vitamin-adag” a lelkünknek. Zakariás, Keresztelő János édesapja „felkelő Napnak” nevezi Krisztust: „meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból”. Milyen jó annak az embernek, aki felebarátjai mosolyában meglátja a felkelő Napot, vagyis felismeri Krisztus arcvonásait.
Emlékezetes marad számomra 2020 május 16-a, szombat reggel, a kijárási és gyülekezési tilalom utáni első nyilvános, hívek részvételével bemutatott szabadtéri szentmise. Úgy éreztem, hogy a szentmise előtt néhány szóval üdvözölnöm kell a híveket, akik két, nagyon hosszú és lelki terhekkel teli hónap után újra jöhettek a szentmisére, szentgyónást végezhettek és szentáldozáshoz járulhattak. Első szavaim ezek voltak: „Jó újra látni az arcokat, a mosolygó tekinteteket.” Valóban, hatalmas lelki megnyugvás és öröm volt újra azokkal az emberekkel ünnepelni a legszentebb áldozatot, akiket már a szívembe zártam. A velük való közös imádság hiányát mindvégig éreztem, de ezt a lelki terhet az oltár elé helyeztem minden nap a két hónap alatt az üres templomban bemutatott szentmisék alkalmával. Hatalmas kegyelem, hogy az első közös szentmisét egyházközségünk egyik gyöngyszeme körül, a Nepomuki Szent János kápolnánál ünnepelhettük, így a búcsús szentmise nem maradt el. Kedves Nepomuki szentünk újra közbenjárt, s hiszem, ő is mosolygott ránk a szentek társaságából.
Vegyük észre egymás tekintetében Krisztus mosolyát, legyünk reményt adó napsugarak embertársaink számára. Krisztusnak, „felkelő napunknak” fényéből táplálkozva, mi is legyünk fénysugarak azok számára, akik elvesztették a reményt, ugyanakkor azoknak, akik örülnek fokozzuk az örömüket azzal, hogy krisztusi szeretetet sugárzunk feléjük. Ezt akkor tehetjük meg, ha mi is Krisztus fényében élünk. Ne félj! Légy bátor! Vállald és szeresd Krisztust! Élj úgy, hogy Krisztus szeretetét sugározza arcod!
Barta Barnabás (mezőpetri plébános)
