A Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott keddi szentmisén a pápa Isten áldását kérte az ápolókra, akik a világjárvány idején példát mutattak hősiességből, és néhányan még életüket is áldozták. Homíliájában arról beszélt, hogy Jézus békéje olyan ingyenes ajándék, amely mindig megnyit minket a másik ember irányába, és megadja a mennyország reményét, a végleges békét. A világ békéje ezzel szemben önző, meddő, költséges és átmeneti jellegű.
Húsvét ötödik hetének kedd reggeli szentmiséjén a pápa így imádkozott: „Ma van az ápolók napja. Tegnap üzenetet küldtem. Ma imádkozzunk az ápolókért és ápolónőkért: férfiakért, nőkért, fiúkért és lányokért, akik ezt a foglalkozást végzik, ami több, mint foglalkozás; hivatás, elhivatottság. Az Úr áldja meg őket! A mostani világjárvány idején példát mutattak hősiességből, és néhányan közülük az életüket is adták. Imádkozzunk az ápolókért és az ápolónőkért!”
Békességet hagyok rátok
Homíliájában a pápa a mai evangéliumi szakaszhoz (Jn 14,27-31a) fűzte gondolatait, amelyben Jézus így szól tanítványaihoz: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek.” Az Úr mielőtt elmegy, elköszön az övéitől és megadja a béke ajándékát, az Úr békéjét – mondta Ferenc pápa. Nem egyetemes békéről van szó, háborúk nélküli békéről, amelyre mindannyian vágyunk, hanem a szív békéjéről, a lélek békéjéről, arról a békéről, amely ott van mindannyiunkban belül. És az Úr megadja ezt, de nem úgy, ahogyan a világ. Másfajta békéről van szó.
A világ békéje sokba kerül, átmeneti és meddő
A világ úgy adja meg a belső békédet, a békés életet, nyugodt szívet, mint saját tulajdonodat, olyasvalamit, ami a tiéd és elszigetel a többiektől, megszerezted: most megvan a békém. És anélkül, hogy észrevennéd, bezárkózol ebbe a békébe, ami neked készült, ami megnyugtat és boldoggá is tesz, de el is altat, érzéstelenít, magadra maradsz, kicsit önző módon. Így ad neked békét a világ. Sokba kerül ez a béke, mert folyton váltogatnod kell a béke eszközeit: amikor lelkesít egy dolog, akkor békét ad, aztán véget ér és másikat kell keresned… Sokba kerül, mert átmeneti és meddő – mutatott rá homíliájában a pápa.
Jézus békéje ingyenes ajándék
Ezzel szemben Jézus békéje más. Olyan béke, ami mozgásba hoz, nem szigetel el, kimozdít, a többiek felé indít, közösséget teremt, kommunikációra ösztönöz. A világ békéje drága, míg Jézusé ingyen van: az Úr ajándéka, az Úr békéje. Termékeny, mindig előrevisz. Ferenc pápa ekkor egy példát említett Lukács evangéliumából a világ békéjének szemléltetésére. A gazdag embernek bő termést hozott a földje, és nem tudja hova betakarítani azt, ezért új csűröket akar építeni, hogy nyugodtan éljen. „Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.” (vö. Lk 12,20) Ez egy immanens béke, ami nem nyitja meg a túlvilág kapuját. Ezzel szemben az Úr békéje nyitott az ég felé, nyitott a mennyország felé. Termékeny béke, amelyik megnyit, és másokkal együtt elvisz a mennyországba.
Milyen a mi békénk?
A pápa arra buzdított szentbeszédében, hogy nézzünk önmagunkba: milyen a mi békénk? A jólét, a birtoklás és sok más adja a békémet, vagy az Úr ajándékaként élem meg? Meg kell fizetnem a békémért, vagy ingyen kapom az Úrtól? Milyen az én békém? Ha hiányzik valami, akkor haragra gerjedek? Ez nem az Úr békéje. Ez rá az egyik bizonyíték. Nyugodt vagyok a békémben, elalszom? Ez sem az Úrtól való. Békében vagyok, és ezt el akarom mondani másoknak, előre akarok vinni valamit? Ez az Úr békéje. A rossz, nehéz pillanatokban is megmarad bennem az a béke? Akkor az Úré. És az Úr békéje bőséges számomra is, mert tele van reménnyel, vagyis az ég felé tekint.
A világ békéje ideig-óráig érzéstelenít
Ferenc pápa ekkor elmesélte, hogy levelet kapott egy rendes paptól: „Azt mondta, hogy keveset beszélek az égről, és többet kellene beszélnem róla. Igaza van, igaza van” – fűzte hozzá a pápa, majd így folytatta: „Ezért is akartam aláhúzni ma ezt, vagyis hogy a béke, amit Jézus ad nekünk, a jelenben és a jövőben is béke marad. Általa elkezdjük megélni az eget, az ég bőségét. Nem érzéstelenítés, mint a másik fajta béke. Ott elaltatjuk magunkat a világ dolgaival, és amikor az érzéstelenítő adagja elfogy, veszünk egy másikat, aztán egy újabbat és így tovább… Ez a béke végleges, termékeny és ragályos is. Nem narcisztikus, mert mindig az Úrra tekint. A világ békéje rád fókuszál, ezért kicsit önimádó.”
Homíliája végén a pápa így fohászkodott: „Az Úr adja meg nekünk ezt a reményteli békét, ami termékennyé tesz minket, beszédessé másokkal, közösséget teremt, és mindig a mennyország végleges békéje felé tekint”.
Forrás: Gedő Ágnes/ Vatican News
