A Szent Márta-házban bemutatott reggeli szentmisén a pápa ismét a művészekért imádkozott, Isten áldását kérve rájuk. Homíliájában emlékeztetett: kereszténynek lenni azt jelenti, hogy Isten által ingyenesen kiválasztott nép vagyunk. Ennek tudata nélkül a legveszélyesebb elhajlásba esünk: dogmatizmusba, moralizmusba, elitmozgalmakba.
Húsvét negyedik csütörtökén Ferenc pápa a szentmise elején a művészekhez fordult gondolatban: „Tegnap levelet kaptam művészek egy csoportjától: megköszönték, hogy imádkoztam értük. Azt szeretném kérni az Úrtól, hogy áldja meg őket, mert a művészek megértetik velünk, mi a szépség. Szépség nélkül pedig nem érthetjük meg az evangéliumot. Imádkozzunk újra a művészekért!”
A kegyelem története megelőzi Jézust
Homíliájában a pápa az Apostolok Cselekedeteiből vett mai szakaszhoz (ApCsel 13,13-25) fűzte elmélkedését, melyben Pál a pizídiai Antiochiába érkezvén, a zsinagógában elbeszéli Izrael népének történetét, és hirdeti, hogy Jézus a várt Üdvözítő. Amikor Pál az új tanítást magyarázza, hogy Jézust hirdesse, az üdvtörténetről beszél. Ki volt Jézus mögött? Egy történet. A kegyelem története, a kiválasztottság, az ígéret története. Az Úr kiválasztotta Ábrahámot és népével együtt zarándokolt. Ezért amikor Páltól azt kérik, hogy magyarázza el a Jézus Krisztusba vetett hit okát, ő nem Jézus Krisztustól indul el, hanem a történelemből.
A kereszténység nemcsak etika
A kereszténység egy tanítás, de nem pusztán az. Nemcsak azok a dolgok vannak, amiket hiszünk, hanem egy történelem, ami ehhez a tanításhoz vezet, mely Isten ígérete, Isten szövetsége, az Isten általi kiválasztottság. A kereszténység nem csupán etika, bár vannak erkölcsi elvei, de kizárólag az etikai szemlélet még nem tesz kereszténnyé – jelentette ki a pápa. Itt többről van szó. A kereszténység nem egy elitcsoport, ami az igazságért kiválasztott emberekből áll. Ez az elitista értelmezés nyer teret az egyházban, amikor így beszélnek: „Én az az intézmény vagyok, én ehhez a mozgalomhoz tartozom, amelyik jobb a tiédnél”… ez elitista értelmezés.
Veszélyes dolog elitista csoporthoz tartozni
A kereszténység viszont nem erről szól – figyelmeztetett a pápa. A kereszténység egy néphez való tartozás, amelyiket Isten ellenszolgáltatás nélkül választott ki. Ha nincs meg bennünk a néphez való tartozás tudata, akkor ideologizáló keresztények leszünk, egy aprócska tanítással, ami megállapításokat tartalmaz az igazságról, egy etikával, egy erkölccsel. Ha úgy érezzük, hogy az elitcsoporthoz tartozunk, akiket Isten választott ki, akkor a többiek a pokolra jutnak, vagy ha meg is menekülnek, az Isten irgalmából van, de mindenképpen selejtesek. Ferenc pápa hangsúlyozta: Ha nem tudatosul bennünk, hogy egy néphez tartozunk, akkor nem vagyunk valódi keresztények.
Ne feledjük, hogy Isten szent, hűséges népéhez tartozunk
Ezért tehát Pál Jézust úgy magyarázza el, hogy a néphez való tartozással kezdi. Sokszor beleesünk ebbe a részrehajlásba, legyen az dogmatikus, erkölcsi vagy elitista. Az elitista hozzáállás sokat árt nekünk, mert elveszítjük annak tudatát, hogy Isten szent, hűséges népéhez tartozunk, amelyet Ábrahámban kiválasztott és Jézus megígért, és amelyet reménnyel vezetett előre. Legyen meg a néptudatunk. Át kell adni üdvösségünk történetét, a nép emlékezetét. Isten népének történetében egészen Jézus Krisztusig menően nagyon sok szent, bűnös, átlagos, jó ember volt a maga erényeivel és bűneivel, mindenki. A híres tömeg, amelyik követte Jézust, és volt szimata rá, hogy a néphez tartozónak érezze magát. Egy magát kereszténynek nevező ember e nélkül a szimat nélkül nem igazi keresztény, mert a nép nélkül is megigazulva érzi magát.
Egy ígéretet követve zarándokolunk
A keresztények mindenkori legveszélyesebb elhajlása a pápa szerint kétségkívül az, ha elveszíti a néphez való tartozás emlékezetét. Amikor ez hiányzik, akkor jön a dogmatizmus, a moralizmus, az etikázás, az elitista mozgalmak. Hiányzik a nép. Egy bűnös nép, hiszen mind azok vagyunk, de amelyik általában véve nem hibázik, amelyiknek megvan a szimata ahhoz, hogy választott népnek érezze magát; egy ígéret után zarándokol, és egy olyan szövetséget kötött, amit talán nem tölt be, de ismer. Ferenc pápa tehát arra buzdított, hogy kérjük az Úrtól a néphez való tartozás tudatát, amit a Szűzanya a Magnificat-ban és Zakariás a Benedictus-ban megénekelt. Mi Isten szent, hűséges népe vagyunk, amelyik egészében véve érzi a hit szimatát, és tévedhetetlen ebben a fajta hitben.
Lelki áldozás, eucharisztikus áldás
Ferenc pápa a híveket a lelki áldozásra buzdította, melyben így imádkozunk: Jézusom! Hiszem, hogy jelen vagy a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Mindennél jobban szeretlek, és vágyom rá, hogy a lelkembe fogadhassalak. Mivel most nem tudlak szentségi módon magamhoz venni, jöjj, legalább lelki módon, a szívembe! Magamhoz ölellek, mintha már ott lennél, és teljesen egyesítem magamat Veled. Ne engedd, hogy elszakadjak Tőled! Ámen.
A szentatya húsvét negyedik csütörtökének szentmiséjét a vatikáni Szent Márta-ház kápolnájában ezúttal is szentségimádással és eucharisztikus áldással zárta, majd elimádkozta a Regina Coeli – kezdetű Mária-antifónát.
Forrás: Vatikáni Rádió
