- Nekünk, szerzeteseknek az élete nem elsősorban a „látszólagos aktivitás”, hanem inkább a jelenlét. Jelen lenni Isten és emberek számára. Ez a jelenlét leginkább ebben az időszakban értékelődik fel a leginkább.
- Az az ember van távol a másik embertől, aki távol került Istentől. Aki életében igyekszik Isten közelében lenni, az a fizikai megtapasztalás ellenére igen közel van embertársai szívéhez, lelkéhez.
- Isten közelségében lenni a vágyban és az imában… Ez nem csak a szerzetesek és papok kiváltásága, hanem minden egyes ember létbeli, kegyelmi, állapotbeli lehetősége…
- Imában és vágyban…
- Uram, sose legyen magányos monológ az én hozzád intézett szavam. Fáradtságom, gondoktól, aggodalmaktól való leterheltségem ellenére mindig a te jelenléted közelségében akarok lenni… utánad vágyódva… nem csüggedve a saját gondjaimon, mondanivalómon… Vágyom arra, hogy miután kiöntöttem előtted a szívemet, el tudjak hallgatni és csöndben tudjak figyelni reád…
- Ne engedd, Uram, hogy ebben a rendkívüli időszakban az emberek lélekben kiüresedjenek! Vedd le róluk nyomorúságukat, vigasztald meg őket! Töltsd el őket léted bizonyságával, lényed még mélyebb megtapasztalásával, hogy ez által még inkább megerősödjenek! A mindennapi aggodalmaik, feladataik végzése közben se hagyja el őket a jelenléted tudata… lényük örökkévaló részével mindig nálad legyek!
- Elsősorban azokért imádkozom, akiket ismerek… Uram, te jobban ismered őket, mint én. Jobban tudod, hogy mire van szükségük. Te jobban ismered és szereted őket, mint én. Ezért csak azt kérem, hogy segítsd meg őket!
- Azokért is imádkozom, akiket kevésbé ismerek, de te, Uram, jól ismered őket. Légy irgalmas hozzájuk is! Minden egyes lélekért imádkozom, az ismertekért és a kevésbé ismertekért, minden egyes élő és megholt lelkekért. Nyisd meg őket, Uram, a magad számára, hogy te légy mindegyik lélekben az élet, és hogy mindannyian egyek legyünk benned!
Fr. Laczkó-Dávid Anaklét OFM
