Kovács Gergely érsek a koronavírus-járvány kapcsán üzenetben fordul a főegyházmegye papjaihoz, híveihez, minden jóakaratú emberhez. A főpásztor üzenetét az alábbiakban olvashatják.
KRISZTUSBAN SZERETETT KEDVES HÍVEK!
Ne legyetek semmiben sem aggodalmaskodók, hanem minden helyzetben hálaadással végzett imádságban és könyörgésben terjesszétek a kéréseiteket Isten elé! (Fil 4,6)
Gyakran hallani intézményekről (állami hatóságokról, hivatalokról, kórházakról) azt, hogy a személyes és közösségi magatartás, a viselkedési kultúra formálói. Bár furcsának tűnhet a megállapítás, hogy a kórház, az egészségügyi intézmények és intézkedések alakítják a gondolkodásunkat, magatartásunkat, mégis helytálló. Hiszen a betegségek kezelése, a kórházi tartózkodások, az orvosi előírások — az egészségünk megőrzésén, védelmén túl — hatással vannak ránk, életmódunkra, gondolkodásunkra. Orvosnál, kórházban, otthoni ápolás alatt hangsúlyozottabban szembesülünk azzal, hogy emberként gyengék, törékenyek és sebezhetőek vagyunk. A betegségek rámutatnak halandó voltunkra, és arra, hogy a szenvedés hozzátartozik emberi létünkhöz, bármennyire is el akarjuk azt kerülni.
A megpróbáltatások és betegségek idején azonban gyakran erőteljesebben érezzük és éljük meg Isten közelségét, gondviselő szeretetét. A nehézségek során jelentkező kihívások lehetőséget teremtenek a kegyelem megtapasztalására is. Ilyenkor személyesen is átélhetjük, hogy Isten Jézus Krisztus által egyesült az emberiséggel, hogy így szeretetével gazdagítson.
Amikor világméretű járvány szedi áldozatait, érthető az általános félelem, a másokkal való együttérzés mellett a saját veszélyeztetettségünk aggodalma tölt el mindannyiunkat. Az ilyen nehéz időkben, helyzetekben döbbenünk rá és értjük meg igazán, hogy milyen kevés választja el egymástól a halandóságot és a halhatatlanságot. Sokszor úgy gondolunk a halálra, mint távoli, jövőbeli valóságra, holott mindnyájan – egészségesek és kevésbé egészségesek – csupán egy hajszálnyira vagyunk a haláltól. Ez a felismerés azonban nem félelemre, állandó aggodalmaskodásra és rettegésre való ok, ellenkezőleg: ezáltal azt lehet és kell megértenünk, hogy sebezhető, halandó emberek vagyunk, akiket Isten örök életre rendelt. És a félelem idején ismerjük fel azt is, hogy Isten végtelen szeretetéből lehetőséget – hatalmat és felelősséget – kaptunk: egyénként és közösségként védekezhetünk, tehetünk és tennünk is kell, magunkért és másokért!
A koronavírus terjedése minket, krisztushívőket is felelős magatartásra kötelez. Legfőbb feladatunk ebben a helyzetben a megelőzés. Intézkedéseink is ezt a célt szolgálják.
A járvány – és a megelőzése, megállítása érdekében tett erőfeszítés – megváltoztatja mindennapjainkat, szokásainkat. Kényelmes és megszokott életmódunkon mindannyiunk érdekében változtatnunk kell, szükséges szabályoknak és intézkedéseknek kell megfelelnünk.
A rendelkezések betartása mellett a legfontosabb, amit tehetünk és tennünk kell: bízzunk Istenben és bízzuk magunkat az ő gondviselésére! Felelős magatartásunk és hitünk erőpróbája ez a nehéz időszak, amikor a félelmet bizakodással kell legyőznünk. Önmaguk egészségére odafigyelve, másokkal együttérezve és törődve, Istenhez fordulva, imádságban éljük e megpróbáló időket, és valljuk mi is bizalommal, ahogyan Dietrich Bonhoeffer, koncentrációs táborban vértanú halálra induló német lelkész vallotta: „Csodás hatalmad biztos rejtekében /nyugodtan várjuk, mire ébredünk. Velünk az Isten minden reggel, este/s minden új napon bizonnyal velünk.”
Gyulafehérvár, 2020. március 13.
Dr. Kovács Gergely érsek
***
Mesajul arhiepiscopului Kovács Gergely în legătură cu măsurile luate pentru diminuarea transmiterii noului coronavirus în arhidieceză:
IUBIŢI FRAŢI ÎN CRISTOS!
„Nu vă îngrijoraţi pentru nimic şi, în orice împrejurare, cerând cu insistenţă prin rugăciune, cu mulţumire, să fie făcute cunoscute cererile voastre lui Dumnezeu! (Filipeni 4,6)
De nenumărate ori auzim despre instituţii (autorităţi publice, instituţii, spitale) că sunt modelatori ai culturii comportamentului, ai conduitei personale şi comunitare. Deşi poate părea bizar faptul că spitalele, instituţiile de sănătate şi unele măsuri ne modelează gândirea, atitudinea, această afirmaţie totuşi este corectă. Tratarea bolilor, internarea în spitale, prescripţiile medicale – dincolo de păstrarea şi protejarea sănătăţii noastre – ne influenţează pe noi, stilul nostru de viaţă, gândirea noastră. La medic, în spitale, cu ocazia îngrijirii la domiciliu, realizăm într-un mod accentuat vulnerabilitatea şi fragilitatea noastră umană. Bolile ne aduc aminte de starea noastră trecătoare şi de faptul că suferinţa face parte din existenţa umană, oricât de mult dorim să o evităm.
În perioada încercărilor şi a suferinţelor, adesea simţim şi trăim într-un mod accentuat apropierea lui Dumnezei, iubirea providenţei divine. Încercările care se ivesc în această grea perioadă ne oferă şi ocazia experimentării harului divin. Putem retrăi personal faptul că Dumnezeu, prin Isus Cristos, s-a unit cu omenirea pentru a ne îmbogăţi cu iubirea Sa.
În aceste momente, când o pandemie face victime, este deînţeles frica generalizată, căci, pe lângă compasiunea faţă de alţii, suntem preocupaţi şi de propria noastră expunere. în aceste vremuri dificile realizăm şi înţelegem cu adevărat cât de mică este graniţa dintre viaţă şi moarte. De multe ori ne gândim la moarte ca la o realitate viitoare, îndepărtată, deşii cu toţii – sănătoşi şi bolnavi – suntem doar la un fir de murire. Totuşi, conştientizarea acestui adevăr nu poate fi cauza unei constante frici, temeri şi îngrijorări, ci dimpotrivă: putem şi trebuie să înţelegem că suntem oameni muritori, destinaţi de Dumnezeu la o viaţă eternă. în timpul fricii realizăm că, prin iubirea nemărginită a lui Dumnezeu, am primit o oportunitate – putere şi responsabilitate: ca indivizi, dar şi ca şi comunitate ne putem proteja, ceea ce putem face şi trebuie să si facem, pentru noi şi pentru alţii!
Răspândirea noului tip de coronavirus ne obligă şi pe noi, creştinii, la un comportament responsabil. Sarcina noastră primară în această fază este prevenirea. Măsurile luate servesc acestui scop.
Epidemia şi eforturile depuse în scopul prevenirii şi stopării ei ne schimbă obiceiurile şi viaţa de zi cu zi. De dragul tuturor, trebuie să ne schimbăm stilul de viaţă confortabil şi cu care ne-am obişnuit, trebuie să respectăm regulile şi măsurile necesare.
Pe lângă respectarea măsurilor, cel mai important lucru pe care îl putem face şi pe care trebuie să-l facem este acela să avem încredere în Dumnezeu şi să ne încredinţăm providenţei divine! Această perioadă dificilă este o încercare a comportamentului nostru responsabil şi a credinţei noastre, căci frica trebuie învinsă prin credinţă şi nădăjduire. Cu grijă pentru propria noastră sănătate, cu compasiune şi grijă pentru ceilalţi, întorcându-ne la Dumnezeu să trăim aceste vremuri de grea încercare în rugăciune şi cu încredere, să ne amintim de cuvintele pastorului german din lagărul de concentrare Dietrich Bonhoeffer, în drum spre martiriu: „În puterea Ta iubitoare miraculos învăluiţi, / aşteptăm liniştit, la ce ne vom trezi.
Dumnezeu este cu noi dimineaţa, seara/ şi cu siguranţă este cu noi în fiecare nouă zi.”
Alba Iulia, 13. Martie 2020
Dr. Kovács Gergely arhiepiscop
