„Kelj fel és járj!” (Jn 5,2–9) – ezzel a mottóval tartották meg világszerte a nők ökumenikus világimanapját március 6-án. A témát és annak kidolgozását minden évben más ország asszonyai állítják össze, és ezáltal magukat, országukat, a körülményeiket meg tudják mutatni a világ más tájain élőknek. Ezúttal a zimbabwei helyzet került a fókuszba, egy olyan országé, ahová legtöbbünk nem valószínű, hogy valaha is eljut, de még csak nem is sokat tud róla.
Az imára készülődve néztem meg magam is, hol helyezkedik el ez az ország, és akkor csodálkoztam rá, hogy a Zambezi folyón található a világ egyik legnagyobb, legismertebb, megcsodált vízesése, a Victoria, amelynek bő vízéről az én emlékeimben is él a földrajzórai kép. Csakhogy ma ez a vízesés a klímaváltozás miatt felére-negyedére csökkent, távolról sem olyan csodás látvány, amint azt egykor tanultuk. És az ország hányatott sorsa, az ott végbement politikai csaták az elmúlt években szomorú hírnevet szereztek neki – Robert Mugabe elnök rendszeréről talán a világpolitikában kevéssé jártas olvasó is hallott már. Miatta s a hozzá hasonló kizsákmányoló vezetők miatt kényszerül sok ország egyszerű népe menekülni, és a világ nyugodtabb tájain egy csöpp élhető nyugalmat keresni… Talán ezért is érintette meg a zimbabwei nők által elkészített ima mondatai – hitelesek és figyelemre méltók éppen Zimbabwe megszenvedett történelme okán. A zimbabwei nők idei biztatása így hangzik: „A világnak abból a szegletéből, ahol vagyunk, felkelünk és járunk. Mi Isten teremtményeiért felelősek vagyunk. Segíts, hogy megtanuljuk egymást szeretni! Adj kegyelmet és bölcsességet, hogy békességteremtőid lehessünk.”
Laurence Gangloff, a WDPIC (a Világimanap) elnöke köszöntőjében így ír: „Párhuzamot kell látnunk a 2020-as világimanap címe között, amelyet a zimbabwei asszonyok adtak, és a Józsefhez intézet angyali üzenet között is, melyet a Máté evangéliumában olvashatunk, így hangzik: Ne félj… (Mt 1,20) Kelj fel… vedd és menekülj…” (Mt 2,13)
Lássuk meg a párhuzamot ezekben a bibliai történetekben és napjaink híreiben is. Beiruttól Hong Kong-ig, Párizstól Betlehemig az emberek az utcán vannak és tüntetnek. Nők és férfiak feketébe öltözve csütörtökönként szolidaritást vállalnak a nőkkel és NEM-et mondanak a nőket ért erőszakra. Gyermekek és fiatalok állnak az utcán és ordítják: ÁLLÍTSÁTOK MEG A FÖLD SZENNYEZÉSÉT ÉS ÉLJETEK FELELŐSEN.
Mi a közös ezekben a történetekben? Növekvő szegénység, igazságtalanság, szenvedés és a jövőtől való félelem. De mi van azokkal, akik nem tudják felemelni a hangjukat? Próbáljunk közel kerülni hozzájuk is és együtt, úgy imádkozni, ahogyan a zimbabwei asszonyok biztatnak bennünket.”
A zimbabwei világimanap plakátjának képét Nonhlanhla Mathe helyi művész készítette, akinek festményeit kiállították a Zimbabwei Nemzeti Galériában, a legjobb női képzőművésznek járó elismerést is kiérdemelte a Nemzeti Örökség díjazottjai között. Nonhlanhla Mathe munkájának központi eleme az, ahogyan a nők egymást támogatják abban, hogy jogaiknak érvényt szerezzenek.
Március 6-án Kolozsváron is bekapcsolódtak az imádkozó nők, a különböző felekezetek asszonyai és lányai, hogy közösen imádkozzák: „Ne félj!” A házigazda ezúttal a Kétágú református gyülekezet volt, és eljöttek az evangélikus, unitárius, valamint katolikus nőszövetségek tagjai, hogy egymásért és a világ minden sarkában élő nőkkel és nőkért imádkozzanak. Az ilyen alkalmak ugyanakkor arra is jók, és ezért kiemelten fontosak, mert a széthúzás és egyéni érdekek vezette helyi közösségben is fontos olykor megállni és tudatosítani: nyugalom és élhető légkör csak akkor lesz, ha az elválasztó felekezeti és sok más vonalon át tudunk lépni, ha egymással igazi közösségben, Istent közösen befogadva az ő békességteremtői leszünk ebben a bajjal teli, felfordult világban.
Bodó Márta
