A harmadik boldogmondásról elmélkedett a szentatya a február 19-i, szerda délelőtti általános kihallgatáson. A szelídek öröklik majd a földet, és nincs szebb föld mások szívénél, nincs szebb földterület a testvérünkkel való kibékülésnél – hangsúlyozta a pápa.
A szentatya magyarra fordított katekézisét a Magyar Kurír fordításában adjuk közre.
Kedves testvérek, jó napot kívánok!
A mai katekézisben a Máté-evangélium nyolc boldogmondása közül a harmadikkal foglalkozunk: „Boldogok a szelídek, mert örökül kapják majd a földet” (Mt 5,5).
Az itt használt „szelíd” kifejezés szó szerinti jelentése: édes, jóságos, kedves, erőszakmentes. A szelídség konfliktusos pillanatokban mutatkozik meg, akkor láthatjuk, amikor valaki ellenséges helyzetre reagál. Bárki szelídnek tűnhet, amikor minden nyugodt körülötte, de vajon hogyan reagál „nyomás alatt”, ha megtámadják, sértegetik, bántalmazzák?
Egy helyen Szent Pál „Krisztus édességére és szelídségére” utal (2Kor 10,1). Szent Péter pedig emlékeztet arra, hogyan viselkedett Jézus passiója során: nem viszonozta [a gyalázkodást], és nem fenyegetőzött, mert „mindent arra bízott, aki igazságosan ítél” (1Pt 2,23). Jézus szelídsége erősen megmutatkozik a szenvedéstörténetben.
A Szentírásban a „szelíd” szó azt is jelöli, akinek nincs földbirtoka; következésképpen szíven üt bennünket az, hogy a harmadik boldogmondás pontosan azt ígéri, hogy a szelídek „örökül kapják majd a földet”.
Ez a boldogmondás voltaképpen a 37. zsoltárt idézi, amelyet a katekézis előtt hallhattunk. A szelídség és a föld birtoklása ott szintén összekapcsolódik. Ha jól belegondolunk, ez a két dolog összeférhetetlennek tűnik.
A föld birtoklása ugyanis tipikus konfliktusterület: az emberek gyakran harcolnak egy-egy földterületért, hogy irányító szerephez jussanak felette. A háborúkban a legerősebb felülkerekedik másokon, és más területeket hódít meg.
De nézzük csak meg alaposabban a szelídek birtoklására utaló igét: nem meghódítják a földet; a szöveg nem azt mondja, hogy „boldogok a szelídek, mert meghódítják majd a földet”. „Öröklik majd”. Boldogok a szelídek, mert „örökül kapják majd” a földet. A Szentírásban az „örököl” igének még jelentősebb értelme van. Isten népe Izrael földjét nevezi „örökségnek”, amely az ígéret földje.
Az a föld ígéret és ajándék Isten népének, és egy egyszerű földterületnél valami sokkal nagyobbnak jelévé válik. Van egy „föld” – engedjétek meg a szójátékot –, ami az „Ég ”; vagyis az a föld, amely felé úton vagyunk: az új ég és az új föld, amely felé úton vagyunk (vö. Iz 65,17; 66,22; 2Pét 3,13; Jel 21,1).
A szelíd tehát az, aki a legkiválóbb területet „örökli”. Nem gyáva, „lagymatag” ember, aki megtalálja a módját, hogyan maradjon kívül a problémákon. Egészen másmilyen! Olyan ember, aki örökséget kapott, és nem akarja elvesztegetni azt. A szelíd nem egy engedékeny ember, hanem Krisztus tanítványa, aki megtanult megvédeni egy egészen másfajta földet. Védi a békéjét, védi az Istennel való kapcsolatát, védi ajándékait, Isten ajándékait: az irgalmasságot, a testvériséget, a bizalmat, a reményt. Mert a szelíd emberek irgalmasak, testvériesek, bizalmat táplálók és reménykedők.
Itt utalnunk kell a harag bűnére, arra az erőszakos indulatra, amelynek belső erejét mindnyájan ismerjük. Ki nem gyullad haragra olykor? Mindenki. Meg kell fordítanunk a boldogmondást, és fel kell tennünk magunknak a kérdést: mennyi mindent tettünk tönkre haraggal? Mennyi mindent veszítettünk el? A dühkitörés sok mindent tönkretehet; elveszítjük önuralmunkat, és nem mérlegeljük, mi az igazán fontos, és könnyen lerombolhatjuk a kapcsolatot testvéreinkkel, olykor jóvátehetetlenül. A harag miatt sok testvér már nem beszél egymással, eltávolodtak egymástól. Ez a szelídség ellentéte. A szelídség egybegyűjt, a harag szétszakít.
A szelídség [ezzel szemben] sok mindent meghódít. A szelídség képes megnyerni a szívet, megmenteni a barátságokat és sok minden mást, mert igaz, hogy az emberek haragra gyulladnak egymással szemben, de aztán megnyugszanak, átgondolják a dolgokat, és visszatérnek a régi kerékvágásba. Így lehet a szelídséggel újjáépíteni.
A szelídséggel meghódítandó „föld” annak a testvérnek az üdvössége, akiről szintén Máté evangéliuma szól: „Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet” (Mt 18,15). Nincs szebb föld mások szívénél, nincs szebb megszerzendő terület a testvérünkkel való kibékülésnél. Ez az a föld, amelyet szelídséggel örökölnünk kell!
Forrás: Magyar Kurír (Fordította: Tőzsér Endre SP)
[…] pápa a találkozás előtt a katekézisében hangsúlyozta: „A szelídség képes megnyerni a szívet, megmenteni a barátságokat és sok […]