A nagyváradi püspöki palota dísztermében mutatták be Joyce Rupp amerikai lelkiségi író Fogódzók a léleknek – ihlet az év minden napjára című könyvét kedden, február 18-án. A kötet a Verbum Keresztény Kulturális Egyesület gondozásában jelent meg. A nemzetközileg elismert szerzetes-szerző műveit a mélyen megélt lelkiség és a mindennapok gyakorlatiassága, a művészi ihlet és a sokrétű tudás, valamint a bölcs kísérő és küzdő lelki társ vonásainak egyensúlya jellemzi. Lelki utakról és útkeresésről Bereczki Silvia segítő nővérrel, a könyvek fordítójával beszélgetett Serbán Mária, a Verbum kiadó munkatársa. A könyvek fordítója a rend nevéből indult ki: Tisztítótűzben Szenvedő Lelkeket Segítő Nővérek Kongregációja, amely első hallásra– elmondása szerint – sokakban sokféle érzést válthat ki. Sokan a rendből sok területen dolgoznak: nevelés, média, szociális terület, beteggondozás, pasztoráció, egyetemi oktatás stb. Mindig ott vannak, ahol éppen szükség van rájuk. Silvia nővér hivatásáról is beszélt. 1999 szilveszterén egy csendes lelkinap után a derékig érő hóban való hegymászás közben ismerte fel igazán hivatását, amelyet aztán egy megkülönböztető lelkigyakorlaton sikerült tisztáznia.
Böcskei László megyés püspök házigazda minőségben köszöntötte a Kolozsvárról érkezett vendégeket. Serbán Mária már mindjárt az elején arra kérte Bereczki Silviát, hogy mutassa be röviden rendjét, beszéljen hivatásáról.
Az eseményt moderáló Serbán Mária kérdésére, Silvia nővér elmondta, hogy Joyce Rupp műveivel, aki maga is szerzetes, először egy angliai lelki műhelyen találkozott, amikor kezébe került egy érdekes című könyv: Kedves szív, jöjj haza (Dear Heart, Come Home). Ez nagyon megérintette és sokat segített neki. Utána már érdekessé vált a szerző és kereste műveit, főleg az imádsággal kapcsolatos írásai miatt. Amint mondta, több nyelvterületen élt és mindenhonnan elhozott valamit, általában egy imát. Egyik imaesten eszébe jutott, hogy milyen illő lenne ide egy bizonyos ima, de sajnos nincsen magyarra fordítva. Akkor kapásból fordította le, de bátorságot kapott arra, hogy lefordítsa a szerző több művét. Később hosszabb időre került Angliába, ahol sokkal csendesebbé lett az élete, mint azelőtt. Ott ismét találkozott a szerző műveivel. Az egyik könyve, a Fényszikrák, jó irányba vezette aztán lépteit és kezdtek megjelenni a fényszikrák az életében. Egyszer írt egy emailt a szerzőnek, amiben megköszönte a művei által nyújtott segítséget és engedélyt kért a fordításra, amit meglepően hamar meg is kapott. A fordítások publikálásához a Verbum Keresztény Kiadóban talált partnerre. Fél év alatt már a kezekben voltak az első kötetek.
Serbán Mária kihangsúlyozta, hogy a szerző nem britt, hanem amerikai, majd megkérdezte Silvia nővértől, hogy fordítás közben melyik kötetből mi érintette meg a leginkább. Melyik volt a legnehezebb és melyik a legszebb? Válaszként a fordító elmondta, hogy a Fényszikrák fordítása egy lelkigyakorlat volt számára. Óriási felelősséget érzett, mert rájött arra, hogy amit a szerző isteni sugallatra leírt, azt csak nagyon jól érdemes fordítani. Fordítás után sokszor újraolvasta, többször letette, majd újból kézbe vette, javította, finomította. Nagyon hűséges akart lenni az eredeti szöveghez, akkor azt érezte, hogy a magyar nyelv szempontjából nem gördülékeny a fordítás. Amikor fel tudott szabadulni, akkor ment a leggördülékenyebben a fordítás. Amikor arra gondolt, hogy ez kiadóhoz kerül, kinyomtatják, emberek kézbe veszik és olvassák, akkor ez akadályozta a haladásban. Aztán több kötet fordítása következett. Szilvia nővér megosztott több olyan élményt, amelyek az egyes kötetek fordításához fűződnek. A Fogodzó a léleknek című kötet tulajdonképpen versbe szedett imákat tartalmaz. Egyesek fordítása öt percet tartott, másokon több napot dolgozott. Ennek a fordítása is felért egy lelkigyakorlattal. Pozitív visszajelzés az, hogy többen ezeknek a könyveknek az olvasásával kezdik napjukat, az imák elolvasásával, átelmélkedésével. Ezek a visszajelzések megerősítik, hogy megérte lefordítani.
Benedek Ramóna hitoktató A sötét erdőkön át című történetet olvasta fel a Fogódzók a léleknek című könyvből. Silvia nővér néhány perces csendes elmélkedésre hívta meg a hallgatóságot. Ezek után, válaszul a moderátor kérdésére azt is tisztázta, hogy egy amerikai szerző művei miért szólnának az erdélyi emberekhez. A fordító személyesen is találkozott a szerzővel és elbeszélgetett vele. Elmondta, hogy egyszerű, falusi környezetből származik, ősei német bevándorlók voltak, és nagyon közel áll a természethez, a teremtett világhoz. Az is észrevehető, hogy az itteni szász vagy székely gondolkodási mód egyazon húron peng az ő írásaival. Az egyes történetek olvasásakor, sokan ezekről a vidékekről is magukra ismerhetnek. Nagyon természet közeli!
A Repülj míg vannak szárnyaid ima-verset is felolvasták, majd a fordító elmondta, hogy nincsen egy kedvence sem, amit kiemelne, hiszen mindegyik másképp érinti meg. Ha a szenvedésre gondol, akkor a Fényszikrák jut az eszébe. Arra tanították a kötetek, hogy legyen együttérző a szenvedőkkel szemben, együttőrző a teremtéssel szemben, beleélni magunkat a teremtett világba és onnan belülről együttérzőnek lenni, megtanulva azt, hogy hogyan lehetünk a végtelenül együttérző Istennel a munkatársai. Ha csoporttal szeretne imádkozni, akkor a határtalan együttérzés imáihoz nyúl. A kedvenc címe az öt lefordított mű közül a Repülj. Kicsit úgy van ezzel, mint anya a gyermekeivel: mindegyiket egyformán szereti, mégis mindegyiket másként.
A rendezvény végén Böcskei László megyés püspök köszönetet mondott Silvia nővérnek a fordításokért. Fel kell fedeznünk önmagunkat, le kell horgonyozni, ami elcsendesülést és megnyugvást jelent – hangsúlyozta a főpásztor, majd megállapította: nehezen tudunk lehorgonyozni, pedig fontos, mert ha nem, könnyen zátonyra futunk. Teremtsünk egy darab csendet életünkben, amikor minden elhallgat bennünk és körülöttünk – buzdította a jelenlevőket. A csendnek ereje van. A liturgiában is vannak csendes pillanatok, például Nagypénteken, a Passio olvasása közben, vagy az áldozás utáni csend. Ilyenkor érezzük, hogy a csend megérint, ami egy félelmetesen feloldó erő. A csend kihat és áthat. A fordító felelőssége az eredetit hitelesen átadni, de az olvasó is átérezi ezt a felelősséget, hiszen a csendben születhetnek döntések és elhatározások. Ne féljünk ettől a felelősségvállalástól, mert sok olyan gyümölcse lehet életünkben, amelyek megmutatkoznak mindennapjainkban.
A kötetek megrendelhetők a verbumkiado.ro oldalon.
