Sepsiszentgyörgyön idén január 17-26. között tartották az ökumenikus imaalkalmakat. A megyeszékhelyen már több mint 20 éves hagyománya van az imatizednek: a római katolikus, református, evangélikus, unitárius hívek idén is a város különböző keresztény templomaiban imádkoztak tíz estén át megbocsájtásért a sérelmekért, bűnökért, amiket a történelem során a különböző felekezetek egymás ellen elkövettek, illetve azért, hogy megértsük, elfogadjuk egymást a különbözőségek ellenére, hiszen valahol mindannyian a Krisztus-követés útján igyekszünk maradni.
Az idei ökumenikus alkalmak imaanyagát a máltai keresztények állították össze az Apostolok cselekedeteinek 27-ik részének 18-ik versétől a 28-ik rész 10-ik verséig terjedő szakasza alapján. Az igeszakasz Pál apostolnak és követőinek hányattatott hajóútjáról és hajótöréséről szól, ami után Málta szigetén befogadták őket és „nem mindennapi emberséget tanúsítottak” irántuk.
Pénteken a Gyöngyvirág utcai református templomban Hajdú János római katolikus esperes-plébános tolmácsolta az igét, szombaton a Szent Benedek római katolikus templomban folytatódott az imahét. Köszöntésében az esperes-plébános hangsúlyozta: soha nem kevés, amit közösen a megbékélésért teszünk, főleg, ha az közösen elmondott imádság tíz estén keresztül.
Incze Zsolt református esperes-lelkipásztor prédikációjában elmondta: az ökumenizmus közösségvállalást jelent, s bár különbözőek a felekezetek szertartásai, januárban mégis közösen imádkozunk. Kiemelte azonban, hogy el kell fogadnunk, Isten nem minden imádságra válaszol az elvárásaink szerint: el kell fogadnunk, hogy Ő jobban tudja, mire van szükségünk, meg kell tanulnunk imádkozás közben őszintén elfogadni Isten akaratát. Az esperes ugyanakkor elgondolkodtató kérdéseket is feszegetett.
„Az ökumené tíz napja után azonban sokszor azt tapasztalja az ember, mintha mi sem történt volna. Valóban hiszem azt, hogy leomolhatnak a falak, hogy Isten szava több az emberénél? Valóban hiszem azt, hogy a másik elfogadható akkor is, ha román, ha magyar, ha katolikus, ha protestáns felekezetű? Higgyük el, hogy nekünk együvé kell tartoznunk, hogy egy száz éves fájdalomból lehet békesség és szeretet. Imádkozzunk azért, hogy emberségesek tudjunk lenni, s hogy ez az imatized ebben erősítsen meg minket” – fogalmazott Incze Zsolt. Az alkalmon Ioan Cucu ortodox pap is tolmácsolta Isten szavát a román ajkú római katolikus résztvevőknek. Románul és magyarul is elmondta: keresztényekként szeretettel és türelemmel kell viseltetnünk egymás iránt, hiszen csak így tudunk megmaradni, és köszönjük meg a Jóistennek, hogy engedte, hogy együtt legyünk és imádkozzunk.
Vasárnap a szemerjai református templomban Kovács István unitárius lelkipásztor az imahétre kijelölt szentírási rész kapcsán megfogalmazta: Pál apostollal különböző nemzetiségű emberek utaztak a hajóban, akik azonban a hajótörés veszélye ellenére együtt maradtak.
„Meg kell tanulnunk lemondani bizonyos fölösleges terhekről, ki kell dobnunk a süllyedő hajóból a fölösleges súlyokat. Mind hajóutasok vagyunk, a hajónk pedig tele van általunk erősen szorongatott kincsekkel. Viharban döbbenünk rá, hogy melyek a legfontosabb értékek: az egészség, a vigasztaló emberek. Ha egy-egy viharban kidobjuk a hátráltató ballasztot, újra lesz helye életünkben a szeretetnek – ez a megvilágosodás” – fejtette ki a lelkész. Kidobandó súlyokként többek közt olyan hátráltató gondolatokat említett, mint a másik nemzetbeli iránti gyűlölet, az önteltség, a kapcsolatokat terhelő előítélet. Hangsúlyozta: a másik hitét gyűlölő a magáét se veszi komolyan.
„Az a fontos, hogy mind Istent keressük, valamint az, hogy állandóan ne a sebeinket piszkáljuk, hanem tekintsünk előre. Felekezeti hovatartozást, román-magyar viszonyt tekintve is ki kell dobálni minden hátráltatót, hogy a hajó akadálytalanul haladjon előre, mert együtt utazunk ezen a hajón” – tette hozzá Kovács István.
A hívek tolmácsolásában, közösen elmondott ima a megbékélésért, erőért, vendégszeretetért… 
Hétfőn a Krisztus Király-templomban Pap Attila református lelkipásztor szolgált, kedden az evangélikus templomban Takács Dezső római katolikus plébános hirdette az igét, míg szerdán, a Vártemplomban Zelenák József evangélikus lelkipásztor tolmácsolta Isten szavát. Csütörtökön a Szent Gellért-templomban Bucsi Zsolt Tamás református lelkipásztor prédikált, pénteken a belvárosi református templomban Dávid György római katolikus plébános szolgált. A plébános úgy fogalmazott: az, hogy ma Máltán keresztények vannak, azt jelenti, hogy Pál és utastársai is elfogadták a vendégszeretetet, és a kereszténységet is átadták. Keresztényekként nem csak elfogadnunk, de adnunk is kell. Befogadunk, megosztunk, elfogadunk – ezek mentén és által válhatunk közösséggé úgy a családban, mint egy keresztény közösség tagjaként.
„Az embert az Isten nem vendégnek, hanem otthonra találónak teremtette, de bűneink miatt elveszítettük ezt a kiváltságot, és 70-80 évnyi földi vendégeskedés után hazamegyünk. Mind zarándokok vagyunk tehát, akik Isten felé haladunk, de az úton közben találkozunk más emberekkel. A befogadáshoz azonban egymásra testvérként és nem ellenségként kell tekintenünk. Ahhoz, hogy hiteles keresztények legyünk, a házunkba előbb a Nagybetűs vendéget, Krisztust kell behívnunk, utána a vendégszeretetünknek mindenki másra is vonatkoznia kell. Ahhoz, hogy Krisztust hirdetni tudjam, jelen kell lennem valakinek az életében” – hívta fel a figyelmet Dávid György. Kiemelte, keresztényként sokszor igyekszünk Istenért tenni valamit, de ugyanolyan sokszor nélküle tesszük azt. A plébános tanácsolta, tegyük fel a kérdést magunknak: Istenért vagy Istennel teszünk-e valamit?
Szombaton a Szent József-templomban Bancea Gábor református lelkipásztor hirdette az igét. A lelkész úgy fogalmazott: napjainkra létrejött egy belterjes kereszténység, azaz azokért imádkozunk és a világ rosszáért azokat hibáztatjuk, akik nem jönnek el a templomba, de látva az egyre fogyatkozó hívek számát, feltehetjük a kérdést, hogy nem bennünk kell-e keresni a hibát és nem az odakint levőkben?
„Az imatized a közös imádkozás céljával jött létre, és ez az eredeti cél: a világegység. Ha keresztények között sincs meg az egység, a világ előtt nem tudjuk Krisztust hitelesen hirdetni. Jézus azért jött, hogy megkeresse azt, ami elveszett. Keresztényként nekünk is embereket kell ma keresnünk. Létrehoztuk az intézményesített egyházat, bizottságok bizottságát, szép épületeket emelünk, divattá vált az önkénteskedés, de közben elfelejtjük a hajótörötteket, akikért mindez anno létrejött. Hiszen mocskosan a hajótöröttek már nem léphetnek be a szép épületekbe. Az eredeti terv tehát az embermentés, mert hajótöröttek mindig is lesznek!” – fejtette ki a lelkész. Ravasz Lászlót idézve hozzátette: amikor a gyökér veszélybe kerül, akkor a lombok és a rügyek pereskedése fejeződjön be. Keresztényekként egy gyökérből valók vagyunk, s bár felekezetekre szakadtunk, be kell fejeznünk az ujjal mutogatást egymásra, hiszen azé lesz Európa, aki újra fogja krisztianizálni – fűzte hozzá.
Az alkalmon a sepsiszentgyörgyi Pro Musica kamarakórus repertoárja éreztette minden jelenlévővel: kereszténynek, Istennel haladónak lenni megköszönhetetlen ajándékot, elesést, csalódást, talpra állást és felelősséget jelent egyházi dogmatikától függetlenül. Az imahét záróestjén az unitárius templomban Szabó Lajos római katolikus kanonok velősen fogalmazta meg az imaestek utáni felelősségünket: az imatized lezárultával sem feledhetjük el, hogy nemzetileg, kulturálisan és lelkileg hová tartozunk, ugyanis csak akkor maradhatunk igazán otthon ott, ahol élünk, ha őrizzük, viseljük hovatartozásunkat és keresztényi mivoltunkat.
