Szent Család vasárnapján ünnepelte templomának búcsúünnepét a marosvásárhelyi Szent Család plébánia közössége. Az egyház az év során számos ünnepet szentel a Szent Család egyes tagjainak külön-külön, de ezen a napon együtt, családként tekintünk rájuk, családként ünnepeljük őket.
Isten a megtestesülés pillanatában mellékes szempontnak tartotta a biztonságot, az anyagiakat, a külső körülményeket – egyetlen dolgot viszont nem mellőzött: hogy családban szülessen meg az Isten Fia. Hogy fiának legyen egy célját nem tévesztő édesanyja és egy apai feladatának tudatában levő, azt teljesítő édesapja. Nagyon magasztos feladatot adott Isten a szülőknek: munkatársává tette őket. Minden gyermekben az ő szent Fiát bízza gondjainkra. Ezt a gondolatot emelte ki beszédében az ünnepi szentmise szónoka, Simon Imre segesvári segédlelkész. Beszédében többször visszatért az a gondolat is, hogy az árvákra és félárvákra Istennek különös gondja van.
A szónok, aki maga is félárvaként nőtt fel, szeretettel helyezte a hívek szívébe az árvákat. „Amikor elveszítjük valamelyik szülőnket, aki többé nem tud gondoskodni rólunk Isten akarata szerint, akkor Isten maga cselekszik” – hangsúlyozta. Mi pedig mindannyian Isten Fiának munkatársai lehetünk ebben: Isten nagy családjának itt mutatkozik meg az igazi szerepe.
Az ünnepi szentmisét meghitten családiassá tette az imádkozó családok közös részvétele a liturgiában: házaspárok együtt imádkoztak családjainkért és egyházunkért, az idegenbe szakadt családtagokért, a szórványban élő családokért, a kettészakadt családokért, fiataljaink tisztaságáért, valamint a családok érdekében munkálkodó papokért és szerzetesekért.
A szentmise végén a kerek évfordulót ünneplő házaspárok megújították esküvőjük napján tett fogadalmaikat, és áldásban részesültek. Őket köszöntötte a plébánia kórusa, valamint a gyerekkórus szívet melengető előadása. A szentmise után az előző években kialakult hagyomány szerint a plébánia családjai házi süteményekkel kínálták a vendégeket és egymást.
Molnár Izabella
