1969. december 13-án szentelték pappá Jorge Mario Bergogliót, a mai Ferenc pápát. Istentől való meghívását 1953. szeptember 21-re teszi, Szent Máté, a megtért vámszedő liturgikus ünnepére, amikor egy gyónás során megtapasztalta Isten irgalmának mélységét. Ez határtalan örömöt keltett benne, és örökre szóló elhatározásra sarkallta: eldöntötte, hogy pap lesz.
Ezt az első lángot soha nem hagyta kihunyni, sem papként, sem bíborosként és most, pápaként sem. Arra buzdítja a papokat, hogy mindig térjenek vissza ehhez az első szikrához, amelyen keresztül Isten kegyelme megérintette őket útjuk elején. Ebből a szikrából ugyanis ma is felloboghat a tűz. Ferenc pápa megtapasztalta Isten megbocsátását, ebből született hivatása, amelyet megvalósított papi életében, hogy azt örömmel és egyszerűen adja tovább. Vallja, hogy a pap éljen az emberek között Isten irgalmas szívével.
Szentelése óta eltelt fél évszázad, és most a világ együtt ünnepel Ferenc pápával. A római egyházmegye helynöke, Angelo De Donatis bíboros így ír: „Kézen fogva vezet minket az ember útjain, »irgalmaskodva«, tekintetében szeretettel és gyengédséggel.” Ma a pápáért imádkoznak a gyermekek, akiket atyai szeretettel szokott megáldani; a szegények, akik fontos helyet kapnak a szívében; az idősek és a betegek, akik szenvedéseiket az egyházért ajánlják fel. Ferenc pápáért fohászkodnak a római egyházmegye fiataljai, akiket missziós lelkesedése fűt; a családok, akiket a szeretet örömének megélésére biztat. Együtt imádkoznak a szentatyáért, készen elvinni az öröm evangéliumát.
Forrás: Vatikáni Rádió, Magyar Kurír
