Rendhagyó módon zajlott a héten a gyulafehérvári egyházmegyében a papok adventi rekollekciója. A rendszeres negyedévi papi koronagyűlésekre ezúttal a papok világi munkatársai is eljöttek, különösen azok, akik arra vállalkoztak, hogy az eucharisztia éve során a plébánosuk segítségére lesznek a szentségimádások és közösségi programok szervezésében.
A lelki nap célja az volt, hogy felkészítse mindazokat, akik a most kezdődő tematikus évben az eucharisztia körül újabb feladatokat vállalnak. Felkészítse elsősorban azzal, hogy az eucharisztiával való kapcsolatukat elmélyítsék, és ők maguk töltekezzenek abból a forrásból, amelynek éltető vizét továbbadni vállalkoztak.
Az önkéntes munkatársak a plébánosaikkal együtt vettek részt a lelki napot megnyitó szentmisén. Ezt követően célzottan nekik szóló program következett, amelyet Kézdivásárhelyen és Csíksomlyón Csíki Szabolcs plébános tartott, Sepsiszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen pedig Portik-Hegyi Kelemen főesperes-plébános. Mindegyik helyszínen világi tanúságtevők is segítettek a programban, amely elmélkedésből, tanúságtételből, kiscsoportos megosztásból, szentségimádásból és közös ebédből állt.
Gyergyószentmiklóson, Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Gyulafehérváron Veress Sándor kászonújfalvi plébános a papoknak és világi munkatársaiknak együtt tartotta az előzővel azonos felépítésű programot. Ebben a szolgálatban segítette őt Zsombori Zsolt székelyudvarhelyi akolitus, családapa és közösségvezető, aki hiteles tanúságtételével vezette közelebb Jézushoz a papokat és világi munkatársaikat egyaránt.
Szent II. János Pál pápa Új évezred küszöbén című levelében „az imádás iskoláinak” megalapítására hívott, arra, hogy újra bevezessük az embereket a szentségimádásba. Erre dolgozott ki az Emmánuel Közösség egy tizenkét alkalomból álló „iskolát”, amely nem más, mint tizenkét találkozás Jézussal, tizenkét féle megközelítése az imádságnak, az Isten-kapcsolat építésének céljával. Erről a kezdeményezésről beszélt előadásában Veress Sándor plébános:
„A szentségimádás nem tudomány, nem technika, hanem egy befogadó belső magatartás. Befogadjuk, amit Isten nekünk akar ajándékozni. A szentségimádásban a legnagyobb ajándék előtt állunk: az oltáriszentség nem valamilyen adomány, hanem Isten maga.
Hogyan tudjuk befogadni? Hogyan találkozhatunk Jézussal a szentségimádásban? Elsősorban hittel, a hit által Isten jelenlétébe helyezve magunkat. A szentségimádásban gyermeki hittel kell találkozni Jézussal: ráhagyatkozni teljesen, és hagyni, hogy ő tápláljon. Fontos erre kellő időt szánni.
Gondoljunk François Xavier Nguyên Van Thuân vietnámi bíborosra, aki tizenhét évet ült börtönben, és arról panaszkodott, hogy mennyi mindent tehetett volna ez idő alatt az egyházért. Panaszára az Úr így válaszolt: »Nem azt akarom, hogy értem tegyél sok mindent, hanem azt, hogy az enyém legyél.«”
A lelki napon gyakorlati tudnivalók is elhangzottak a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra vonatkozóan, a szentségimádások előkészítésének lépéseiről, valamint az önkéntes munkatársak lehetséges egyéb feladatairól. Az előadók arra buzdították az önkénteseket, hogy bátran kezdeményezzenek a saját közösségükben szentségimádási alkalmakat, segítsenek a plébánosuknak a szentségimádás előkészítésében, hogy tudatosabban vegyenek részt a szentmiséken, akár hétköznap is, és erre neveljék a környezetükben élőket is.
Molnár Izabella
